Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.

Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.

Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó:

"…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."

Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.

Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).

Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.

A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert.

Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között.

A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.

Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi :) Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.

A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve". Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.

A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.

A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.

Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.