iPad és a zenélés

2017.02.15. 14:23

Bizonyára többen próbáltak már Android tableten zenélni. Azóta már rájöhettek, hogy próbálkozni lehet, de sosem lesz az igazi. Ha igazán örömmel és megelégedéssel, nem utolsó sorban tényleg használható produktumokkal szeretnénk tableten zenélni, akkor kénytelenek vagyunk iPad-re nyergelni.

 

Aki Androidos rendszerből érkezik az iOS-re, az több falba is ütközhet. Az első és egyben legnagyobb eltérés, hogy míg Androidon a teljes fájlstruktúrát áttekinthetjük és uralhatjuk, addig iOS-en gyakorlatilag semmit sem tehetünk. Fontos megértenünk, hogy iPad-en minden alkalmazás egy saját homokozóban (sandbox) dolgozik, amelyek között közvetlen átjárás nincsen. Ha egy alkalmazásban elkészítünk egy zenét és azt wav fájlban át szeretnénk juttatni egy másik alkalmazásba, akkor néhány trükköt kell alkalmaznunk.


A legegyszerűbb ha az éppen használt zeneszerkesztőnk képes a wav fájlt exportálni és az exportálás céljának engedi kiválasztani azt az alkalmazást, amelyikben meg szeretnénk nyitni.


Nem ritka azonban hogy a programunk csak annyit tesz lehetővé, hogy a kész produktumot egy wav fájlban az iTunes-ba exportáljuk. Az első időkben én magam sem értettem hogy akkor most hova a túróba exportál? Rajta van a készüléken is az iTunes, de az vásárlásra alkalmas, miért éppen oda exportálná?

A megoldás, hogy telepítenünk kell a számítógépünkre az iTunes alkalmazást. Mac-es megfejtésekkel most nem foglalkozok, mert azok alapból szeretik iOS-es kistesóikat. Tehát PC és Windows rendszerre is letölthető az Apple iTunes amivel azután menedzselni fogjuk tudni az iPad-ünket. Ha USB kábellel rákötjük az iPad-et a PC-re, automatikusan elindul a feltelepített iTunes alkalmazás, az iPad pedig megkérdezi, hogy megbízunk-e a kapcsolódott számítógépben, amire természetesen "igen"-el kell válaszolnunk az iPad kijelzőjén. Ezután megjelenik a számítógépünk iTunes alkalmazásának felső sorában egy kis iPad ikon, ez a mi kis készülékünk, kattintsunk rá és feltárulnak a lehetőségeink amit a táblagéppel elkövethetünk. Itt a bal oldali listában kattintsunk az Alkalmazások feliratra és megjelenik az iPad tartalma, láthatjuk a desktop elrendezéseinket, a megvásárolt alkalmazásainkat és ha leljebb görgetünk, akkor bal oldalt a jelenlegi alkalmazásaink listáját. Ha valamelyik alkalmazásunk nevére rákattintunk, akkor mellette jobb oldalon az üres ablakban megjelenik az adott alkalmazás homokozója. Ezt kerestük eddig. Ha tehát korábban egyik zeneprogramunk végtermékét iTunes-be exportáltuk, akkor itt találhatjuk meg ebben az ablakban. Innen kimenthetjük és átmásolhatjuk egy másik alkalmazásunk homokozójába, hogy aztán ott felhasználhassuk.

Ez a módszer természetesen ingyen van, de elég macerás, ezért én a lehető legritkább esetben nyúlok hozzá.
Vannak más trükkök is az audio fájlok mozgatására. Például a Dropbox. Ma már a legtöbb zenei alkalmazás támogatja a Dropbox-ból importálást és oda exportálást. Nagy általánosságban elmondhatom, hogyha iPad-el szeretnél zenélni, akkor barátod lesz a Dropbox.

Ha kedvenc zeneprogramunk mégsem támogatja a Dropbox-ot, még mindig vannak lehetőségek. Két alkalmazás nevét említeném: AudioCopy és AudioShare. Mindkét alkalmazás hasonlóan működik mint a Dropbox, csak nem felhőben foglalnak helyet és netes eléréssel működnek, hanem magán az iPad-en és offline. Ezzel persze tárhelyet vesznek el a táblagépünktől. Meg persze fizetősek. Cserébe teljesen net-függetlenek.


audioshare.jpg



Ha a kettő közül kéne választani, akkor én mindenképpen az AudioShare megvásárlását javasolnám, mert abban valahogy jobb a könyvtár-kezelés, akár egy komplett könyvtárat ZIP-be csomagolva képes lementeni a Dropbox-ba, vagy fordítva, Dropbox-ból egy ZIP file-ból kicsomagol és létrehoz magának egy könyvtárat. Lehet benne az audio fájlokat vagdosni, loop-olni, ezáltal tökéletes loop-illeszkedést vágni stb. Szóval szerintem ez a hasznosabb.


Mielőtt rátérnénk a zenei alkalmazásokra, nézzük meg hogy egyáltalán milyen lehetőségünk van az iPad-re csatlakozni. Kétféle igény lép fel zenélés esetén: MIDI billentyűzet és hangkártya.


Amit mindenek előtt megpróbálunk rátukmálni az iPad-re, az a MIDI billentyűzet, hiszen az iPad füles kimenetén ugyanúgy kijön a hang, mintha egy hangkártyát csatlakoztatnánk rá. A legegyszerűbb megoldás, ha veszünk egy eredeti Apple Camera Connection Kit-et, amin található USB csatlakozó és ide csatlakoztatjuk az USB-s MIDI billentyűnket. Ezzel  létre is jött a kapcsolat. Arra nem tudom ki ad garanciát hogy az iPad ilyen csatlakozófelülete kompatibilis-e a MIDI billentyűnk USB felületével, mindenesetre próba cseresznye.


Vannak a célra kifejezett célhardverek is, amik persze drágábbak, de legalább biztosan működnek. Régebbi iPad-eken 30 tűs csatlakozót találunk, amelyre készült sok kiegészítő, hogy csak párat említsek: Line6 Midi Mobilizer II, vagy iRig Midi Core. Nem kívánom felkutatni a netet az összes létező lehetőségért, csak annyit mondanék, hogy  Midi interface kiválasztásánál csak olyat vásároljunk, ami Core-MIDI kompatibilis. A Line6 Midi Mobilizerből is létezik egy sima és egy II-es jelzésű, amelyből csak ez a második alkalmas Midi billentyűzet fogadására... az egyes verzió pedig csak a saját Line6 Midi Memo programmal kompatibilis és midi adatok, úgy mint sys-ex rögzítésére való. Itt csak 30 Pin-es eszközöket említek, de Lightning csatlakozásra is rengeteg lehetőséget találni ma már az interneten.


midinterface.jpg



Ezeknek a 30 pin-es kiegészítőknek megvan az az előnyük, hogy ha később újabb iPad-re váltunk, amin Lightning csatlakozó található, akkor csak veszünk egy 30 Pin to Lightning átalakítót és tovább használhatjuk őket az új iPad-en.


Audio hangkártya csatlakoztatására nagyjából pont ugyanilyen lehetőségeink vannak. Például Line6 Mobile In, ami szintén a 30 Pin-es csatlakozó felületre dugható, ezzel együtt látható hogy el is foglalta a csatlakozást a Midi billentyűnk elől. Van más lehetőségünk is, például iRig, ami a 3,5-ös fejhallgató helyére dugható és semmi mást nem csinál, csak a Headset mikrofon bemenetét 6,3-as Jack bemenetté alakítja, a jelerősséget illeszti gitár bemenetnek és ez mellett megtartja a sztereo fülhallgató kimenetet. Így nyerünk egy mono audio bemenetet gitárnak, monoszintinek, mikrofonnak, bárminek amit rögzíteni, vagy elcsavarni szeretnénk.


audiointerface.jpg


Persze ezek az interface-ek meg még plusz az átalakító, másik oldalon meg a fülhallgatóból kijövő iRig tubus már nagyon sután állnak ki az iPad-ből. Ezért dacára annak hogy működnek, biztosan esztétikusabb és strapabíróbb csatlakozás után fog nézni az ember előbb-utóbb.


Erre szolgálnak a különböző dokkolók. Mindenki választhat a csatlakozó felületének (30 Pin vagy Lightning), ízlésének és pénztárcájának megfelelő típust. Ami közös bennük, hogy csupán egy csatlakozó felületen keresztül mind a Midi interface-t mind pedig az audio hangkártyát csatolják az iPad-hez, és persze körül is ölelik azt.


ipadock.jpg


Ha már mindennel csatlakoztunk az iPad-hez, kezdődhet a programok vásárlása. Igen, minden értelmes dolog fizetős, némelyik nem is olcsó. Ugyanakkor megadják azt az örömet, hogy egy doboz cigi áráért szinte minden hónapban, vagy héten vehetünk magunknak egy komplett új szintit :)


Talán ez az a pont, ahonnan a legnehezebb elindulni. Kicsi szintiket, VA-kat bármikor vásárolhat az ember 1-2 Euro-ért, de el kell indulni egy nagyobb, drágább munkaállomással amikor még azt sem tudjuk, hogy melyik munkastílus fog nekünk a legjobban passzolni.


A legkézenfekvőbb első lépés a GarageBand. 5 Euro-ért a lehető legtöbbet nyújtja a legjobb színvonalon. A Hammond orgonáját bármelyik többszázezres Korg szinti megirígyelhetné, de a vonósai is szépek, a húros hangszerek is stb. Van benne tetemes szinti választék, dobosok is segítenek az alkotásban. Talán ezzel az alkalmazással lehet a legjobban megközelíteni egy akusztikus zenekar hangzását. Tud Midi adatfolyamot is rögzíteni, de Audio sávokat is, illetve már támogatja azt is hogy más, külső szintiprogramunkkal is zenéljünk benne. Az egyetlen ami nekem nem tetszik benne, hogy óóóriásira hízott az évek során, nemcsak a mérete, de az étvágya is a teljesítményre, persze a lehetőségeket tekintve ez érthető is. Van néhány funkció, ami kisebb teljesítményű gépeken, mint például egy iPad2-n el sem érhető, bár az a gyanúm, hogy a tárhelyet ugyanúgy foglalják.


garageband.jpg


Aki számítógépes DAW szoftverekhez szokott, valószínűleg a Cubasis-t fogja firtatni. Ez pont tízszer annyiba kerül mint a GarageBand, vagyis 50 Euro-ba. Míg a GarageBand amolyan élő zenekaros mentalitást és hangzást képvisel, addig a Cubasis egy professzionális stúdiószoftver munkastílusát követi. Ugyanúgy lehet Midi sávokat, Audio sávokat létrehozni, mint a számítógépes nagytesón. A Midi sávokon piano roll nézetben hangokat átrendezni, kontroller görbéket berajzolni, minden sávon Insert effekteket bekapcsolni, Master effekteket használni. Vásárolhatunk további effekt csomagokat is. Tartalmaz egy egész jól összetett VA szintit is, de nagyon jó dobhangjai is vannak, amik szinte élő zenekari hangzással bírnak. Alap kiépítésben elfut egy iPad2-n is, de a VA szinti már akad rajta, meg persze kevesebb Insert effekttel kell operálnunk, hogy hagyjunk a teljesítményből. Egy dolog nem tetszett nekem benne, hogy mind erősebb, mind gyengébb iPad-en néha tetten értem, hogy a Midi dob kihagyott egy-egy hangot.


cubasis.jpg



A következő már egy sokkal érdekesebb terület. Elektromos zenét komponálók, ötletelők, hobbiból Soundcloud-ra zenét gyártók, vagy akár LiveAct guruk is egyaránt lelkesedhetnek a KORG Gadget-ért. Ez egy komplett szoftverszintetizátor és szekvenszer munkaállomás. Gyárilag 15 modul jár hozzá, amik különálló, különböző tematikájú szinti hangmodulok. Található köztük mono szinti, basszus szinti, FM szinti, Poly VA, Ambient-, PCM szinti, dob és még sorolhatnám. A lényege, hogy egy speciális szekvenszer-metódus üzemel benne a piano roll nézethez hasonlóan szerkeszthető hangjegyekkel, átrajzolható kontrollerutasításokkal stb. Nagyon összetett és nagyon kreatív munkaállomás és természetesen Midi billentyűvel is feljátszhatjuk rá az ötleteinket. Érdekessége a szekvenszer egyedi stílusán kívül a szinti modulok bővíthetőségében rejlik. A KORG a Gadget megjelenése óta minden hangmoduljukat elérhetővé tette a Gadget-be beépülő modulként is, így bővíthetjük a programunkat tökéletes zongora, elektromos zongora, orgona hangzásokkal, de akár az eredeti Korg M1 a Wavestation, vagy Arp Odyssei szoftver hangmodulokkal is. A program az idulása óta is rengeteget fejlődött, kapott sávonként plusz insert effekt pontokat és sávonkénti EQ-t is. Nem sok rosszat tudnék mondani róla. A szekvenszer működése nagyon egyedi, de éppen ezért ha elsajátítottuk a használatát, akkor rendkívül gördülékenyen és változatosan alkalmazhatjuk. Egy régebbi iPad2-n sajnos maximum 2-4 modult bír elfuttatni egyszerre, attól függően hogy milyen erőforrású modult sikerült választanunk, de természetesen erősebb iPad-en akár 20-at is elvezényel. Tehát rendkívül jó cucc, de megvásárlását csak erősebb iPad-el rendelkezőknek ajánlom a maga 40 Euro-s áráért, ami csak az alapár, ezen felül a modulok símán vannak további 30 Euro-k darabonként.


gadget.jpg



Ha összegezni szeretném a munkaállomások tudását az igényeimet és az áraikat, látható, hogy irgalmatlan összegeket el lehet költeni és nem biztos hogy egyetlen munkaállomás magába foglalja mindazt amire szükségem van. Például egyik pénznyelő sem volt alkalmas az eddigiekből arra, hogy egy feljátszott hangot hangmintaként felhasználjon és mint egy sampler, dallam hangszerként felhasználjuk épkézláb módon.



Ha megtetszett nekünk a Midi feljátszás, a könnyű sáv editálás a Cubasis-ből, a moduláris felépítés és az insert effektek a Korg Gadget-ből, plusz szeretnénk sample mintákkal dobolni, vagy akár szinti oszcillátornak felhasználni a hangmintánkat, akkor ideje pillantást vetnünk a NanoStudio-ra. Az alap program 7 Euro, amivel 5 Midi sávot kapunk, de további 5 Euro-ért felbővíthetjük Midi 16 sávosra. Igen, Midi sávosra, ugyanis ez a program 16 Part Multitimbrális hangmodulként is használható. Ugyanolyan erőforrással elfut egy iPad2-esen is, mint egy iPhone 4S-en, tehát nem kell megszakadnia. A sávjaink hangforrása olyan, mint egy VA szinti blokk, annyi érdekességgel, hogy oszcillátornak választhatunk VA hullámformát is, vagy a program gyári PCM hangmintáiból, de mi magunk által rögzített sample mintát is. A hangszín szerkesztése ezután a saját mintáinkkal is ugyanúgy történik, mint a gyári mintákkal, vagy hullámformákkal. A Trackek hangforrásánál tehát választhatunk dallam hangszer modult amit az előbbiekben tárgyaltam, és választhatunk dob modult is, amit szintén feltölthetünk gyári mintákkal, vagy a saját mintáinkkal, amik lehetnek akár loop-ok is. A programnak nagyon korrekt mixere van, ahol insert FX pontokat készíthetünk. Nem titkolom a lelkesedésemet, ez egy nagyon jó program az áráért.


nanostudio0.jpg


nanostudio2.jpg


nanostudio1.jpg


nanostudio3.jpg



Eddig csak munkaállomásokról írtam és csak azokról amelyeket volt alkalmam kipróbálni és még tetszett is. Azokat pedig most nem taglalom amik nem tetszettek, vagy nagyon hektikusan működtek. Bizonyára még rengeteg lehetőség van, mindenkire rábízom hogy az interneten megkeresse a magának valót.


Újabb és egyben a leghatalmasabb terület a szoftverszintetizátorok világa. Hogy csak néhányat említsek amikkel érdemes kokettálni: KORG iPolysix, KORG iMS20, iDS10, az ő érdekességük, hogy régi őseiket mintázzák és tartalmaznak szekvenszert is, nem olcsóak, de nívós példányok. Ha különleges hangzásokra vágyunk, akkor a Waldorf Nave és Sunrizer szintiket emelném ki. Ha az analóg hangszerek metodikájából szeretnénk elindulni akkor Animoog, Magellan, Thor, iMini, iSEM, iProphet, Korg Arp Oddyssei. Ha szerettük a régi, legendás KORG PCM szintiket, akkor KORG iM1 és iWavestation. Ha jobb minőségű és elég univerzális színpadi hangmodult szeretnénk, akkor KORG Module. Ha egyszerű samplert szeretnénk, amivel saját hangmintánkat használhatjuk dallamhangszerként, akkor SampleWiz, vagy Samplr. A groovebox-ot sem kell nélkülöznünk, mert kaphatunk Korg iElectribe-ot és AKAI iMPC-t is. Van itt érdekességnek egy dobszintetizátor, az Impaktor. És ha dögös Hammond-ot szeretnénk, akkor a Galileo.


Lehetetlen lenne felsorolni az összeset. Mindenki keresse meg az igényeinek és pénztárcájának megfelelő szintiket, hiszen pár Euro-ért szinte bármikor meglephetjük magunkat egyel.


Látható, hogy rengeteg önálló szoftverszintetizátort lehet vásárolni. Ez szuper, de ha van egy megszokott zeneszerkesztő rendszerünk az iPad-en, akkor valahogy mégiscsak szeretnénk ezeknek a szintiknek a hangját rögzíteni vele. Gondolok itt elsősorban a GarageBand-re és a Cubasis-re, mert ezek alkalmasak rá. A GarageBand-ban van erre lehetőség, úgy hívják hogy Inter-App, amikor valamelyik külső szintinket benyithatjuk egy külön sávra hangforrásként. Tehát minden olyan munkaállomás, vagy program, ami rendelkezik Inter-App kompatibilitással, lehetővé teszi ezt a számunkra. De van rengeteg olyan alkalmazás, ami nem rendelkezik ilyen funkcionalitással, illetve előfordulhat, hogy nemcsak munkaállomásba, hanem másfajta rögzítőbe, effektbe, vagy looper programba is szeretnénk valamelyik szoftverszintink hangját továbbítani. Ilyen esetben olyan alkalmazásra van szükségünk, amely képes a hangszereinket belinkelni és más alkalmazásba továbbítani a hangjukat. Erre a célra én az Audiobus és AUM programokat emelném ki. Az Audiobus egyszerűbb és célratörőbb, kisebb erőforrású iPad-eken jobban használhatjuk. Az AUM pedig sokkal összetettebb konfigurációkat, linkeléseket és effekt-insert pontokat tesz lehetővé, ennek megfelelően nagyobb az erőforrás-igénye is.


Pár szót még említenék a loopolással foglalkozó programokról. Lehet őket ötletelésre is használni, de ügyesebbek természetesen élő produkciót is alapozhatnak rájuk. A Youtube-on ezekről is számtalan videó látható. A legnépszerűbbek talán az Everyday Looper és a Loopy HD. Mindkettő nagyon kezes, hiszen arra találták ki őket hogy könnyen lehessen akár élő produkcióban is pillanatok alatt a megfelelő eredményt elérni. Érdemes oktatóvideókon megnézni hogy nekünk melyik módszer fekszik a jobban. Én speciel a Loopy HD-t részesítem előnyben mert a különböző loop-tárcsáknak lehet eltérő ütemszámot megadni, lehet loop wav fájlt importálni, amit beilleszt ez első üres tárcsára, meghatározza a tempót és az ütemszámot is a program, így a további sávok felvétele már ehhez képest történhet. A végeredményből a wav fájlokat akár tárcsánként külön-külön is exportálhatjuk más programba, és még néhány kényelmi funkció miatt élvezi hogy rá esett a választásom.


loopy.jpg



A legvégére hagytam egy személyes kedvencemet. Nagyon ügyes, különleges és kreatív sampler program a Samplr. Egyrészt loop-okat illeszthetünk bele, amiket a legváltozatosabb módon variálhatunk, szabdalhatunk, használhatunk fel más ritmusok megalkotásához. Másrészt saját hangmintáinkat használhatjuk dallam hangszernek, amire szintén rengeteg metodika áll a rendelkezésünkre. Igazi sample gyurmaasztal. Mindezen funkcionalitásokat pedig egy 6 sávos audio szekvenszerben rögzíthetjük. Az ütemszámokat sajnos elég nehéz belőni, ebben egy kicsit nehézkes elindulni, de érdemes megtanulni, mert nagyon sokrétű a folytatás. Tipikusan az a program, hogyha nincs segítségünk, akkor semmire sem megyünk vele, de ha valaki elmagyarázza hogyan működik, akkor megnyílik a lehetőségek tárháza. Én először töröltem a táblagépről, aztán egy évvel később miután megnéztem pár oktató videót, visszatelepítettem és az egyik legkreatívabb eszközzé lépett elő.


samplr.jpg


Az írásom hossza is mutatja, hogy az iPad-es zenélés témakör egy feneketlen zsák. Lehetetlen lenne felsorolni minden alkalmazást és minden hangszert, ahogy azt is lehetetlen lenne felsorolni, hogy mennyi haszontalan programmal is találkozhatunk. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha bármilyen szoftver hangszer szembe jön, először nézzünk róla Youtube videót, azután döntsünk.

Ezen kívül mindenkinek ajánlom figyelmébe az appshopper.com oldalt, ahol saját fiókunkkal készíthetünk saját kívánságlistát, így azonnal értesülhetünk az új szoftverek megjelenéséről, vagy épp valamelyik kiszemeltünk árának a csökkenéséről.



A KORG az Electribe sorozattal már 1999-ben megteremtett egyfajta Live-Act érát, vagy a már meglévőt emelte magasabb szintre, kinek hogy tetszik. Aki igazán ráérzett a munkafolyamat ízére, egészen újszerű eszközökkel gazdagodhatott, aki viszont nem tudta értékelni az effajta technokrata duc-duc stílust, az messze elkerülte. Én ez utóbbiak közé tartoztam… nem értékeltem sokra a dobgépes pár ütem körbe-körbe lábdob-lábcin és basszus-bugyogás stílust. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Demo CD-ken, az Interneten, és később a Youtube-on zömében pont ilyen értelmetlen demók árasztották el az embert ha próbált rájuk nézni ezekre az eszközökre. Azóta több vérfrissítést megéltek ezek a hangszerek, de a véleményem mit sem változott, én kifejezetten a szekvenszeres zeneszerzést vallom, vallottam.

Az új Electribe2 típusokkal viszont a KORG próbált egy nagyot újítani. Nem tudom, hogy a korábbi Electribe mágusok mit gondolnak erről, vagy mekkora változások történtek a számukra. Az én számomra viszont az Electribe2 közelebb került a hagyományos szekvenszeres megoldásokhoz, ez az eszköz különleges ötvözete a Groovebox és a Szekvenszeres munkafolyamatoknak. 

 

electribe2.jpg

 

Itt egy kicsit visszakanyarodnék saját példáimhoz. Kezdjük azzal, hogy nem szeretem, nem használok számítógépet, maradi vagyok és a "vas" szekvenszereket részesítem előnyben. Nálam a dalszerzés mindig úgy történt, hogy szekvenszerben feljátszottam minden egyes sávot az elejétől a végéig. Ha valahol rontottam, akkor az egész sáv felvételét újrakezdtem. Ezek már a korai szekvenszereimtől így zajlottak mint például Alesis MMT8, Yamaha QY-8, Yamaha QS-300, ROLAND MC50MkII, de később a KORG Trinity-ben és a KORG MicroStation-ban is. Ennek megvolt az oka, mégpedig ha valahol menet közben kezdtem volna el a felvételt, akkor megeshetett, hogy egy korábbi lenyomott hangnak kimarad a felengedés utasítása, vagy egy sustain pedálnak marad lenyomva az értéke, neadj isten egy Pitch Bend utasítás nem ér pontosan nullára és keresgélhetjük, hogy egy-egy hangunk miért akad be, vagy szól kegyetlen hamisan pár fél hanggal arrébb. Ezeknek a MIDI utasításoknak a piszkait számítógépen könnyen megkereshetjük és kitörölhetjük, de például egy Alesis MMT8-as szekvenszerben ez azért igen izmos feladat lenne. Ezért aztán sokkal egyszerűbb megnyomni a STOP gombot, előre ugrani és újra elkezdeni játszani. Gyakorlásnak sem utolsó :) Persze ez feltételezi, hogy a zenénket mindvégig koncepció mentén készítjük és végig tudjuk hogy hova mit akarunk játszani… de ez azért nem ennyire szigorú… Nyugodtan lehet kísérletezni, improvizálni, próbálgatni a dallamokat, hangszíneket és ritmusképleteket és ha rátalálunk valamire, akkor indítjuk el a felvételt. Így tulajdonképpen improvizatív jelleggel egyre-másra épülnek fel az egyes sávok míg el nem készülünk egy szerzeménnyel. És csak ezután jön a hangszerelés finomítása és a végső felvételek.

 

Az azért látszik, hogy ez egy hosszadalmas folyamat és koncepcionális gondolkodást, egyfajta elkötelezettséget és rengeteg szabadidőt igényel. De mi van, ha az embernek nincs ennyi ideje, vagy nincs is igénye arra, hogy komplett dalokat készítsen? Ha egyszerűen csak szeretne kis időt kedvtelésből a zenével eltölteni?

Erre (is) rengeteg féle úgynevezett worflow-t (munkastílust) alakíthatunk ki magunknak például az Electribe-okhoz hasonló groove eszközökkel, amiket aztán kombinálhatunk mindenféle hangkeltőkkel és effektekkel. Ezen a területen a KORG nagyon sok kis ügyeske eszközt készített nekünk a korábbi Electribe-okkal, a Monotron és a Volca sorozat eszközeivel. Ezek nagyon kis guszta, ügyes berendezések, élmény velük hobbizgatni, sokszor már azt is érdekes nézegetni, hogy a Youtube videókon más mit hoz ki ugyanazokból a kütyükből, amivel mi magunk is ügyeskedünk.

 

Ez az, ami engem is beszippantott. Nincs már időm, talán igényem sem, hogy komplett dalokat állítsak össze szekvenszerben. Néha szeretnék egy kicsit zenélgetni hogy jól érezze magát a pici lelkem és az sem baj, ha olyan alapok születnek, amiket később is elő lehet venni újra játszani, esetleg másnak megmutatni. Ilyenkor kezd az ember új workflow-t keresni, a legtöbbször akár a teljes aktuális hangszerparkot lecserélve. A KORG Electribe2 pedig ilyenkor jöhet jól. Rájöttem, hogy lehet úgy is zenélni, hogy csak minimális alapot készít az ember, dobbal, basszussal, esetleg egy-két kiegészítő szólammal, elkészít belőle egy versszakot, meg egy refrént, amiket aztán tetszés szerint lehet váltogatni, variálni és élőben hozzájátszani ízlés szerint. Ilyen eszköz az Electribe2.

 

electribe3.jpg

 

És akkor végre térjünk az Electribe2-re. 

Amit először megnéz mindenki egy hangszerben azok a hangszínek, és ennek bizony nincsenek beépített hangszínei a klasszikus értelemben véve, nem tudunk XY mennyiségű Preset-et végiglapozni és próbálgatni hogy melyik tetszik… ez helyett oszcillátora van, amihez beépített mintákat, vagy hullámformákat választhatunk és a különböző szűrőkkel, modulációkkal és EG bállításokkal magunknak kell előállítanunk a kívánt hangzást. Egyfajta VA szintetizátorként viselkedik az eszköz, annyi különbséggel, hogy nem csak hullámformák, hanem PCM dobhangok és hangszer minták is rendelkezésre állnak, illetve sokkal kevesebb a paraméterezhetőség, mint amit egy VA szintitől megszokhattunk, de azért én a feelinget akkor is VA szintihez hasonlítanám.

 

A második paraméter, amit joggal firtat az ember, az a felhasználható PART-ok száma. Az Electribe2 modellekben 16 PART áll a rendelkezésünkre és ahogy a hagyományos MIDI szekvenszereknél is, ez a 16 PART felel meg a MIDI csatornáknak is. Több fórumon felmerült már a kérdés, hogy hogy a fenében lehet külső billentyűvel mondjuk a 3-as PART-on játszani, hogyha hiába választják ki az Electribe-on a 3-ast, akkor is mindig az 1-es PART szólal meg ha a külső MIDI billentyűn játszunk. A válasz nagyon egyszerű: a 16 PART a 16 MIDI csatornának felel meg, kifelé is és befelé is, amit nem lehet átkonfigurálni. Vagyis ha bármelyik PART-on akarunk játszani külső billentyűzettel, akkor a külső billentyűn kell átállítani a MIDI csatornát a kívánt PART számára.

 

A harmadik és legfontosabb adat a polifónia. Azért ez a legfontosabb, mert sajnos itt ütközhetünk legelőször akadályokba. Az Electribe2 mindösszesen 24 hang polifónikus, ami nagyon hamar elfogyhat ha valamelyik PART-on például szőnyeg kíséretet szeretnénk megvalósítani. A KORG ezt nagyon egyszerűen megoldotta: minden PART-nál beállíthatjuk a prioritást hogy magas, vagy alacsony prioritású az adott sávunk… ha elfogy a polifóniánk, akkor nyilván az alacsonyabb prioritású sávokat oltja ki előbb a hangszer. Nem tudom hogy ez mennyire elegáns, de mivel csak 24 hang polifóniánk van, és az így-is úgy-is elfogy, végülis hálásak lehetünk, hogy lehetőségünk van meghatározni a sávjaink fontosságát. Ami viszont kevésbé elegáns, legalábbis én így érzékeltem, hogy a hangszernek nemcsak a hangmodulja, hanem a szekvenszere is 24 hangú, tehát ha MIDI-n keresztül egy 128 hang polifónikus hangszert hajtunk meg az Electribe2-vel, a hangok akkor is a 24 hangú polifóniának megfelelően oltják ki egymást a külső hangforráson… mondom, érzésem szerint.

Ettől függetlenül bőven lehet ügyeskedni például ha az Electribe-al 1 hangon hajtunk meg egy szőnyeget egy külső hangforráson, akkor a külső hangforrás lehet akár egy 8 sávos COMBI hangszín is, szóval nem kell szerénykedni :)

 

electribe6.jpeg 

 

Az egész hangszernek a lelke a Pattern alapú gondolkodásmód, ennek okán nyújtottam olyan hosszúra a bevezetőmet. Miután "belefáradtam" a komplett MIDI szekvenszerezésbe, arra gondoltam, hogy ez a patternezős munkamódszer lehet egy új, használható irányvonal. A hangszeren található 16 dinamikus PAD, ezek feleltethetőek meg a 16 PART-nak, ezekkel ki-be lehet kapcsolni egy-egy sávot, készíthetünk adott témára variációkat, a PAD-ok (PART-ok) kapcsolgatásával folyamatosan kombinálhatjuk a zenénk felépítését, illetve válthatunk az előre elkészített PATTERN-ek között is. Ez annyiból egyszerűbb a hagyományos szekvenszerezésnél, hogy itt az ember csak elkészít pár, a dalban használatos variációt (versszak, refrén bridge), és ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk… a PART-ok kapcsolgatásával és a PATTERN-ek váltogatásával élőben, tetszőlegesen adhatjuk elő a számunkat és nem kell elejétől a végéig kidolgozni semmit.

Ez egy jó módszer arra, hogy érdekes és képlékeny Live-Act játszóteret alakítsunk ki magunknak, de arra is, hogy este egy kis chillout zenei alapra zongorázgassunk magunknak… vagy is-is :) A hangszerbe 200 pattern fér és mindent menthetünk SD kártyára is.

 

electribe5.jpg

 

Ami nekem különösen tetszik a hangszerben, az a modulációs lehetőségek. Mind a 16 sávnak van egy saját INSERT FX-e. Azthiszem nem kell megmagyaráznom, hogy ez mennyivel jobb mintha lenne mondjuk 5 db Insert effektünk és ezeket kéne különböző effektutak meghatározásával szétosztani a 16 PART-ra. Az Insert effektnek van saját kapcsológombja, aminek a kapcsolgatását a szekvenszer is képes rögzíteni, ezzel is sokat lehet ügyeskedni az adott sáv izgalmasítására. További izgalmasításra ad még okot a szintén sávonkénti MODULATION, ami lehet FILTER LFO, PANORAMA, PITCH LFO, vagy éppen ugyanezek VELOCITY függő megfelelői stb. nem sorolom fel a listát, sok van. Egészen komoly FILTER felhozatalunk is van, elvileg a KORG KingKorg-ból, ami illusztris adat. A legtöbben a digitális filtereknél azt nézik elsőként, hogy a filter hatása mennyire lépcsőzetes… hát, szerintem semennyire, tökéletes átmenetet kapunk csavargatás közben. És ezek felett van még egy MASTER FX is, szintén több választható algoritmussal, például itt adhatunk Reverb-et a zenénkhez. A MASTER FX hatása szintén sávonként kapcsolható, amit úgyszintén rögzíteni képes a szekvenszer, ahogy az effekt TOUCH PAD-on végzett változtatásait is. Itt egy kicsit sajnálom hogy csak a TOUCH PAD-el lehet állítani a MASTER FX paramétereit.

 

electribe1.jpg

 

Számítógépet használóknak érdekes lehet, hogy az Electribe2 képes a patternjeit Ableton Live Projekt-fájlba exportálni, sőt minden PART-ot külön WAV fájlba, tehát igazából bármi más szoftverbe is beimportálhatóak, még akár iPad-en is például iMPC Pro, vagy bármi egyéb looper eszközbe.

 

Összességében a KORG Electribe2 képes volt a MIDI szekvenszeres módszeremhez nagyon hasonló munkakörnyezetet létrehozni, kiküszöbölve a fásult részeket és egy új gondolkodásmóddal újabb lehetőségeket kínálva. Ügyes, gratula! :)

 

 

 

Néhány tipp.

 

Egy pattern csak 4 x 4 ütemből állhat, ami hamar unalmas ismétlődést okoz, de ha a tempó BPM-et a felére vesszük, akkor ez a hossz megkétszereződhet, így több mozgásterünk marad például akár harmóniaváltásokhoz is.

 

Ha szép szőnyeget szeretnénk játszatni a hangszerrel, akkor érdemes két sávot felhasználni rá. Mind a kettő sávon ugyanaz a hangszín legyen és a harmóniaváltást felváltva mindig az ellenkező sávra játsszuk mint ami éppen szól, így nem fogja az új lefogás leharapni az előző végét és szép egyenletes lehet a szőnyegünk.

 

Ha az előre elkészített patternjeinkből összeáll egy dalnyi klasszikus felépítés amit rendszerint ugyanúgy adunk elő, akkor érdemes élőben feljátszani az Electribe2 Event Recorder funkciójába. Ez az SD kártyán megjelenik mint egy lejátszható fájl és visszajátszásnál a hangszer erőforrásait használja, tehát lejátszás közben ugyanúgy el tudjuk csavargatni a hangszíneinket filtereinket stb. Kicsit felszabadít a váltások és a PART-ok szervezésének kötöttsége alól, és több lehetőségünk (kezünk) marad a hangszínek csavargatására, illetve az élő játékra.

 

Mielőtt bárminek nekiállunk, előtte mindig határozzuk meg hogy milyen hangnemben kívánunk dolgozni és ezt állítsuk be minden patternnél, később sokat könnyíthet a dolgunkon, például ha a gumipadokat billentyűzetként szeretnénk használni a hangok feljátszásához.

 

Az Electribe2-t használhatjuk tisztán szekvenszernek is. Ha külső hangforrást hajtunk meg vele, akkor szakíthatunk a tipikus elektronikus zenei hangzással és akár komplett akusztikus jazz zenei alapot is megszólaltathatunk vele külső hangmodulról. Ez esetben az oszcillátorokat Audio IN-re kell állítani, így nem fog az Electribe megszólalni.

 

Fordítva, azaz hangmodulként is használhatjuk az Electribe2-t. Külső szekvenszerről ugyanúgy meghajthatjuk az Electribe 16 PART-ját, mint bármi más hangmodulét. Ez esetben érdemes a MIDI szinkront kikapcsolni, hogy ha a másik szekvenszeren megnyomjuk a START gombot, akkor ne induljon el az Electribe is.

 

Az Electribe2-t használhatjuk keverőnek is, vagyis az Audio IN-be folyamatos Audio jel is érkezhet egy másik szintiből és az is megjelenik az Electribe hangja mellett a főkimeneten. Ez esetben a GLOBAL paraméterek között az AUDIO THRU-t ON-ra kell állítani.

 

Ha valamelyik (vagy több) PART oszcillátorát AUDIO IN-ként állítunk be és a GLOBAL menüben az AUDIO IN THRU nincs bekapcsolva, akkor a külső jelforrást nem fogjuk hallani addíg, amíg az AUDIO IN-re állított PART(ok)-on nem nyomunk le hangot. Ez azért van így, hogy ezzel is tudjunk szekvenciát készíteni a beérkező jelhez. Ha erre nincs szükségünk, akkor az AUDIO THRU-t állítsuk ON-ra.

 

Az Electribe2 szürke háza nem valami dekoratív és a feliratok sem látszanak rajta túl rózsásan, ahogy a kis funkciógombokon sem… pláne félhomályos színpadon. Én ezért a kis funkciógombok alá jól látható matricákat tettem az adott funkció kezdőbetűjével. Sokkal jobban látható és használhatóbb így.

 

Szintén a láthatóság érdekében több internetes képen tettenérhető, hogy egyesek színes matricákkal, mások a gombsapkák kicserélésével különböztetik meg az egyes blokkokhoz tartozó potmétereket.

 

electribe4.jpg

Roland VR-09 a színpadikus

2016.07.29. 16:55

vr09_1.jpg

 

Erről a hangszerről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Természetesen az árára tekintve látható, hogy nem sorolhatjuk egy Nord Stage vagy egy Hammond SK-1 helyére, de abszolút befér a sorba.

A VR-09 egyik erőssége a Supernatural orgona emuláció, amit lehet ízlelgetni, lehet fenntartással kezelni, főleg öreg Hammondos oldalról, de szerintem az egyik legjobb módja, hogy az ember dögös, könnyű és jó hangú orgonát toljon a színpadra. Tud többféle orgona modellt, jól kezelhető, tökéletesen uralható a színpadon és sokkal valósághűbb minden PCM megoldásnál. Külön állítható a Keyclick intenzitása lenyomáskor, felengedéskor, a Percussion karaktere, az eredeti orgonák öregedésével járó patina a hangban, a Rotary Speaker sebessége Slow és Fast módban, illetve a forgó hangszóró gyorsulás-lassulás sebessége… összességében a nagyon steril orgonaszőnyegtől a koszos rock hangzásig mindent ki lehet belőle hozni.

További erőssége a hangszernek a 88 hangon mintavett zongora, ami szerintem jobban szól, mint ami például egy Fantom-ban található. Ezen túl már csak ízlés kérdése, hogy ki milyen zongora hangot szeret. Egy ilyen színpadi hangszerben felesleges lenne valósághű hangversenyzongora hangzást keresni, nem erre valók. Az ehhez hasonló színpadi hangszerek esetében nem cél a hangversenyzongora lemodellezése, sokkal inkább olyan mintavételezés és felharmonikus-tartalom kialakítása a cél, ami a könnyűzenei hangosítás keszekuszaságában jól felismerhetővé teszi a zongora hangját. Eddigi tapasztalataim alapján otthon a szobában egy szál fülessel leülve a Yamaha szintik zongorái szólnak a leggazdagabban, ugyanakkor ez a gazdagság és maga a hangszín is egy rock-zenekari produkcióban elvész a színpadon, elnyomja mindenki. Ha igazán harapós zongorát szeretnénk a színpadra, ami mind kísérő, mind szóló hangerőn kiugrik a mix-ből, akkor nálam eddig a Kurzweil volt a nyerő. A Roland VR09-et pedig valahova a kettő közé sorolnám. Én egy Kurzweil-ről váltottam a VR09-re és első körben a zongorával nehezen sikerült beállnom, de végeredményben én egy nagyon harmonikus középútnak tartom ezt a hangszert.

 

vr09_3.jpg

 

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hangszer tartalmaz 8 realtime potit, amivel azonnal módosíthatunk a hangzásunkon. Például ha egy olyan helyszínen játszunk a hangszerrel, ahol nem érvényesül a zongora, vagy épp ellenkezőleg, túl éles, akkor pár potméter elcsavarásával változtathatunk a hangszín hangkarakterén, kompresszálásán, zengetésén, effektjein stb. Ezek nem olyan mélységű beavatkozások mint egy workstation esetében, hogy menük és effektparaméterek tömkelegébe kell belenyúlnunk és el is kell mentenünk, külöben elvész, hanem csak egy-egy paraméter, egy-egy potméterrel, elmenteni sem szükséges, majd a következő körben úgyis másfelé fogjuk csavarni :)

Színpadi hangszertől még elvárható a jó elektromos zongora felhozatal is, és ebben szintén jól muzsikál a VR-09. Én mondom, nagyon jó EP hangszínek állnak rendelkezésre, és megjelent a hangszerre egy frissítés is, ami tovább bővítette az EP kínálatot, nemcsak felprogramozott hangszínekkel, hanem PCM multisample mintákkal is, és számomra ezzel vált teljessé a hangszer. Itt se feledjük, hogy a realtime kontrollerek teljesen az uralmunk alá helyezik a hangszíneket, például a zongoránál érthetően nem említett Overdrive, az EP-nél komoly hangzásokat tesz lehetővé.

Eddig csak a klasszikus színpadi hangszer hangszíneit említettem, de ezeken felül megtalálhatunk minden egyéb tipikusan elvárható hangszínt is, ideértve a vonósokat, fúvósokat, lead-eket, pad-eket, szóval ez már egy komolyabb műsorban is lefed minden igényt, és nem győzöm hangsúlyozni a realtime kontrollálhatóságot.

Aki csak idáig merül el a hangszerben, kicsit szegényesnek találhatja a kezelőfelületről elérhető hangszínkínálatot, de aki rendelkezik iPad-el, letölthet hozzá egy ingyenes Editor-t, amitől egy új oldala nyílik meg a hangszernek. A szinti szekció hangszínei válnak mélyebben szerkeszthetővé, amiben egészen az oszcillátorig mehetünk vissza, pontosabban az oszcillátorokig, mert egy hangszínünk három oszcillátorból állhat. Lehetőségünk van az oszcillátor alapjául új multisample-t beállítani, amiből széles, 365 db-os a kínálat, de a nagyobb érdekesség, hogy az oszcillátorok lehetnek hullámformák is, úgy mint színusz, négyszög, háromszög, zaj, saw, supersaw, akár mindhárom oszcillátornak más-más, ezen kívül találunk envelope görbéket, szűrőket (HP, LP, BP), LFO-t stb. Egyszóval egyfajta VA szintiként is felfoghatjuk a hangszert, illetve a VA hullámformákat kombinálhatjuk a PCM multisamplékkel is, így aztán rendkívül izgalmas lehet új hangzások létrehozásához is a VR-09. A megszerkesztett hangszíneinket magán a hangszeren kell Registry-be menteni, így ezután bármilyen hangszínkölteményünket gombnyomásra előhívhatjuk és használhatjuk a színpadon, annak ellenére, hogy egyébként magának a hangszernek a kezelőfelületén ezek a hangszínek nem lennének editálhatóak.

 

vr09_4.jpg

 

Egy szó mint száz, az Editorral teljesen átlényegül a hangszer, ja és ne feledjem, hogy az iPad-el Wi-Fi kapcsolaton keresztül is csatlakozhatunk a hangszerhez. Nincs szükség kábelezgetésre. Itt egy kicsit sajnálom, hogy iPhone-ra nem készítették el az Editor programot valójában erőforrást nem igen igényel, szóval csak a layout-ot kellett volna egy kicsit átalakítani hozzá. A csatlakoztatáshoz egy Netgear WNA1100 típusú Wi-Fi adaptert kell vásárolnunk és a hangszer USB csatlakozójába adaptálnunk.

 

vr09_5.jpg

 

Nem említettem még a looper, felvevő szekciót, amiben 20 másodprerces felvételi idő áll a rendelkezésünkre, ezt tudjuk loopolni, ami nem tűnik ugyan soknak, de nagyon kreatívan lehet felhasználni alkotásra, ötletelésre, de főleg performance-ra. A loop rögzítés során bármennyiszer játszhatunk egymásra, bármelyik hangszerszekcióval, illetve található néhány dob alap is a hangszerben, így ritmussal is kezdhetjük a felvételt. Sajnos a Loop szekció csak ennyit tud nem lehet benne az egyes sávokat MUTE-olni, hangerőt állítani rajtuk stb. A végeredményt is csak egy darab összegzett wav fájlban kapjuk, amit USB pendrive-ra rögzít a hangszer. A jobban sikerült loopjainkat átmásolhatjuk továbbfelhasználásra, például csak érdekeségként említem meg, hogy a loopolt wav fájlokat egy-az egyben beimportálhatjuk az iPad-es (és iPhone-os) Loopy HD programba, ami azonnal loopolja is a felvételt, így mindjárt zenei alapot kapunk a további alkotáshoz, vagy érdekes felhasználási mód lehet a Samplr nevű programban továbbmasszírozni a loopjainkat.

A felvevő tud MIDI rögzítést is végezni, így az ötleteinket megőrízhetjük, elmenthetjük magunknak későbbi felhasználásra.

Telepíthetünk az iPad-re, vagy iPhone-ra egy Roland Air Recorder nevű programot, ami Wi-Fi kapcsolaton keresztül kommunikál a hangszerünkkel. Az Air Recorder-el többször egymás után rögzíthetünk a hangszerünkből, hasonlóan a looper szekcióhoz, csak itt nincs időkorlát akár egy teljes művet felzongorázhatunk, majd a következő körökben egyre több hangszerrel próbálhatunk rá hangszerelést kitalálni, majd rögzíteni. Az iPad (iPhone) hangját mindvégig a VR09-en a Wi-Fi kapcsolaton keresztül halljuk, ez tehát egy tökéletes ötletelő kombó is mindenféle kábelrengeteg mellőzésével.

Minden otthon gyakorló és színpadra hurcolászó zenésznek melegen ajánlom figyelmébe a Roland VR-09-et!

 

vr09_2.jpg

Hosszú évekig csak a KORG hangszerekre esküdtem… a KORG-nak ismertem és szerettem a működését, a hangját, a lehetőségeit, a KURZWEIL pedig egy elérhetetlen, ismeretlen, professzionális szintet jelentett nekem mindig. Évekig ugyanazzal a hangszerrel komponáltam otthon, amivel aztán a koncerteken is zenéltem. Négy éve jutottam hozzá első KURZWEIL hangszeremhez, akkor értettem meg, és akkor vált bennem először ketté, hogy mit jelent otthoni hobbi hangszert tartani és mit jelent jól kigondolt performance eszközt vinni a színpadra… a két dolog teljesen más fogalom, de azelőtt sohasem gondoltam bele. Először egy KURZWEIL K2500X, aztán egy PC2, végül pedig egy PC3LE6 került hozzám. Most pedig a HitSpace jóvoltából egy ARTIS-t vehettem szemügyre közelről, nyugodt körülmények között.

 

Artis 3D.jpg

  

Ha megkérdezünk billentyűsöket akik találkoztak már Kurzweil hangszerrel, hogy mi a véleményük a Kurzweil márkáról, kétféle véleményt kaphatunk: 1: Jó cucc - jó cucc, de hat diploma kell hozzájuk, mert bonyolultak mint atom… 2: Nagyon jól összerakott hangszerek, és ha megtanuljuk kezelni a bonyi menüjét, akkor nagyon profi cuccunk lesz.

Mindkét véleményben ugyanaz a közös nevező: jó cucc és bonyolult kezelés… csak az egyik tábor pozitívumként, a másik tábor negatívumként értékeli az évek során sok hideget és meleget kapott Kurzweil struktúrát.

 

Artis1.jpg

 

Azt hiszem a hangszer megítélésének a kulcsa mindig abban rejlik, hogy mire szeretnénk használni. Ha például egy nagyon jól kezelhető szinpadi eszközre vágyunk, akkor a könnyen és gyorsan elérhető funkciókat kell keresnünk, a mélyebb szerkesztést pedig ne kapirgáljuk, mert felesleges… Ha pedig stúdiózni akarunk, vagy sounddizájnolni, akkor miért is lenne baj, ha valami olyan sokat tud, hogy már-már bonyolultnak tűnik? Persze egy olyan hangszert ami rengeteget tud, is lehet egyszerűen használni, csak ne nyomjuk meg az "EDIT" gombot, hanem aknázzuk ki a nekünk szükséges könnyített funkciókat… de az ember nem ilyen… ha ott van a mélyszerkesztési funkció, akkor bele is megy, majd elkavarodik és leszólja a hangszert hogy "túl bonyi", holott teljesen használható lenne a számára ha nem firtatná azokat a funkciókat amire épp nincs szüksége.

Az Artis-ban véleményem szerint ezt a fenti gondolatmenetet kaphatták el nagyon jól a tervezők. A hangszer maga alapból tetemes készlettel és tetemes USER férőhellyel van ellátva. A szinpadi előadáshoz a MULTI mód rendkívül gyors és logikus elérést biztosít, és akár két szám közben is korrigálhatóak, finomhangolhatóak a paraméterek. Az első használatba vétel előtt remek, logikusan felépített lehetőségeket nyújt a hangszer a teljes műsorunk hangszínszükségletének felépítéséhez. Ugyanakkor a PROGRAM hangszínek szerkesztéséhez szükséges V.A.S.T. motort csukva találjuk magán a hangszeren… Akinek nem inge, ne vegye magára, ne szerkesztgesse a V.A.S.T.-t… A hangszerben meglévő rengeteg PROGRAM hangszín kifejezetten színpadi előadásra van előkészítve, értelmesen leosztott és dedikált kontrollálási lehetőségekkel: reverb, volume, filter stb… orgonák esetében regiszterek… és még fejtegethetnénk a hangszínek jellegzetességeihez passzoló funkciókat… a legtöbb esetben mi magunk úgysem tudnánk jobbat csinálni.

Minden PROGRAM hangszínből felépített MULTI személyreszabható funkciókat kinál a kontrolláláshoz, SPLIT és LAYER funkciókhoz stb. Ennél a pontnál sokszor félreértés van a SPLIT és a ZONE fogalmában. Az Artisban a SPLIT funkció az egy gyors elérésű funkció… gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az épp játszott hangszínünk mellé gyorsan be tudjunk osztani egy másodikat a bal kézhez. A SPLIT gomb megnyomásával alapértelmezetten egy basszus hangot kapunk a bal mancsunk alá, amit természetesen bármi másra átállíthatunk… a SPLIT pontot is megváltoztathatjuk egy pillanat alatt, csak meg kell nyomni az ENTER gombot és a billentyűzeten a hangot, ahol az osztást szeretnénk… ebben az állapotban még a bal kéz TRANSPOSE értékét tudjuk azonnal beállítani illetve a hangerőt… semmi többet… Ez a funkció erre való: mélyremenő programozás és mindenféle menübabrálás nélkül pillanatok alatt létrehozni egy SPLIT-elt leosztást a játékunkhoz. Azonban ha ezt a pillanatnyi SPLIT állapotot elmentjük USER MULTI-nak akkor onnantól megnyílik a MULTI teljes szerkesztési lehetősége.

Az Artis 4 ZÓNÁS, tehát a két hangot tartalmazó SPLIT-ünk mellé még további két hangszínt tehetünk, és a MULTI-ban már arra is lehetőségünk nyílik, hogy mindegyik ZÓNÁNAK saját alsó és felső billentyűzettartományt adjunk meg, ezáltal teljesen egyedi LAYER-átfedéseket és elosztásokat is létrehozhatunk.

Mivel ezek a funkciók kimondottan az élő előadásra szánt MULTI-k előállítását szolgálják, ezért kifejezetten azokat a zenészeket szólítja meg vele a hangszer, akik jó billentyűzettel, masszív hangszerben, jó minőségű hangokat egyszerűen szeretnének a színpadra vinni, de azért sok-sok személyre szabott beállításra és kontrollálási lehetőségre van szükségük, miközben írtóznak a Kurzweil V.A.S.T. programozásától. Tekinthetjük az ARTIS-t egy jóképességű Stage Piano-nak, mert ha megnézzük úgy általában a szinpadi digizongikat, ott nem kapunk ilyen sokrétű szerkesztési lehetőségeket.

 

Artis8.jpg

 

A dolog akkor kezd érdekessé válni amikor kiderül, hogy bár a hangszeren magán nem szerkeszthető, mégis megtalálható benne a teljes V.A.S.T. rendszer, beleértve a 32 layeres PROGRAM-hangszíneket, a KVA virtuális analóg szinti motort és a KB3 orgona motort is. Mindez lehetővé teszi, hogy a PC3 sorozatra készült valamennyi készletet képes legyen fogadni az ARTIS, ide értve a KORE64-et is. Ezeket USB pendrive-ról tölthetjük be és már élvezhetjük is a játékot velük.

Ezen felül a V.A.S.T. motor teljes programozhatósága is a rendelkezésünkre áll PC-s, MAC-es, vagy iPad-es Editor segítségével… és van ingyenes PlugSE VST, AU plug-in is a DAW-okhoz… Innentől kezdve válik a fekete-öves Kurzweil felhasználók számára teljesen nyitottá a hangszer minden tudása. És ez ugyanaz a hangszer, ami az "egyszerű" színpadi zenészek számára "csupán" egy jól fejlett Stage Piano.

 

Artis4.jpg

 

Az Artis hangjáról nehéz lenne írni, hiszen teljesen ízlés dolga. Azonban egy apró kitérőt hadd tegyek: A zenekaromban egy régebbi Kurzweil PC2-vel zenéltem… egyébként semmi bajom nem volt a Kurzweil hangzással, de még azelőtt hogy megismertem volna a Kurzweil márkát, én már ácsingóztam egy ROLAND V-Combo-ra. Egyszercsak lehetőségem nyílt egy Roland VR-09 beszerzésére és belevágtam, lecseréltem a PC2-t. Az első dolog ami fogadott, hogy valahányszor egymagam játszottam a VR-09-el, mindig nagyon tetszett a zongorája, de amikor a zenekarban használtam, elveszett, nem került elő a mix-ből, nem lehetett "értelmezni" a VR-09 zongora hangját a zenében. A Kurzweil-el ilyen sohasem fordult elő… a Kurzweilnél valahogy egészen máshogy születik a hang… nem csupán egy zongorából szépen mintavett mintáról van szó, hanem sokkal többről, jól felépített felharmonikusokról és hangforrásról. Bármilyen hang felismerhetőségét és a zenében azonosíthatóságát a felharmonikusok határozzák meg és ehhez nem elég egy zongorát tökéletesen bemintázni, azt tökéletesen vissza is kell adni… vagy még jobban… és nem feltétlenül az akusztikus hűségre gondolok, hanem olyan remake-re ami elektronikus környezetben is megállja a helyét és zongorának hallatszik egy nagyobb spektrumú hangkavalkádban is. Ezek a dolgok jutottak eszembe az Artis hangja kapcsán. A vadiúj Flash memória elemzésébe ha akarnék sem tudnék belemenni, mert nem ismerem a hátterét, a lényeg, hogy szebb, jobb és részletesebb mintákat (és gyors betöltést) ígér a hangszernek, amit eddig sokszor hiányoltak a Kurzweil-ellenzők.

  

Pro és kontra:

Ami nagyon tetszik a Kurzweil Artis-ban, az első sorban az összeszerelés, hogy anyagból van a hangszer, a csatlakozói fémből vannak, a burkolata fémből van, minden egyéb tekintetben (is) ugyanolyan masszív konstrukció, mit a többi Kurzweil hangszer. Jó őket színpadra vinni, nem recsegnek-ropognak a műanyagburkolatok és nem imádkozunk minden koncert előtt a műanyag aljzatok épségéért. Továbbá nagyon tetszik, hogy a kezelhetőségét nagyon megkönnyítették sok célravezető módosítással a menüben, amitől alapból igazi Stage hangszer kezelhetőségével látták el az Artis-t, ugyanakkor egy editor segítségével megnyílik a hangszer teljes hangrendszere.

 

Artis7.jpg

 

Nagyon tetszik, hogy az Artis kategóriaválasztói alatt található 16 számgomb amelyek az adott kategóriából kiválasztható 16 hangot érik el azonnal… tehát 16 kategória x 16 hangszín összesen 256 azonnali elérésű hangszínt kínál… ergó úgy néz ki, mintha 256 darab Favourite-unk lenne. Ugyanez elmondható a USER készletről is.

 

Artis3.jpg

 

Ehhez társul egy olyan "grid" képernyő mód is, ami a kiválasztott kategóra 16 hangszínét mutatja a kijelzőn egyidejűleg, így teljesen áttekinthetővé tehetjük a koncert szettünket.

 

Artis6.jpg

 

Ettől függetlenül van még 10 Favourite gombunk, amelyekre egy hosszú gombnyomással menthetünk kedvenc beállítást, ami lehet egyaránt PROGRAM, vagy MULTI hangszín.

Ja és el ne felejtsem, tetszik a frontpanelre kihelyezett Master EQ funkció is. Ezt már a PC2-n is szerettem, de ott gombnyomásra lehetett csak előhozni és előfordult, hogy véletlenül elállítottam mielőtt kiléptem a funkcióból mert már a következő funkcióhoz nyúltam a hangszeren játék közben. Az Artison külön potikat kapott, tehát azonnal szabályozható és ránézésre kontrollálható is hogy mi hol áll, ami jól jöhet ha új akusztikus környezetbe kerülünk a hangszerrel.

 

Artis5.jpg

 

Ami viszont nem tetszik, hogy a fülhallgató csatlakozóját előre hozták… egy átlagos felhasználónak valószínűleg égnek áll a haja, amikor a hangszer háta mögé kell hajolgatnia hogy megkeresgélje a fülhallgató helyét, és kifejezetten üdvözli az előrehelyezett csatlakozót… de egy aktív zenész (mint én is) nagyon nem díjazza ha folyton elakad a csatiban és esetleg véletlenül letépi… ha pedig épp a fülhallgatóból egy külön monitor-utat kíván a színpadi zenész kinyerni, akkor nagyon suta dolog, hogy ott ahol a legjobban útban van, kiáll a hangszerből egy 6,3-as JACK.

 

Artis2.jpg

 

Ami még nem tetszett, hogy a zongora hangszínre váltáskor torpan egy pillanatot a hangszer. Minden más mintánál tökéletes az átállás, egyedül a zongoránál van egy kis döccenés, hiszen az egy különálló 128MB-os zongoraminta. Azt nem próbáltam hogy másik Zongora keymap-ot behívni, ami nem abból a memóriából dolgozik… az talán megoldja a dolgot. És persze ez egyébként is csak akkor releváns ha villámgyors átállás kell egyik hangszínről a másikra… ha van időnk arra a fél másodperces döccenésre akkor nincs miről beszélni. Illetve ha a Multinkat eleve úgy programozzuk fel, hogy a billentyűzet egyik felén ott a zongoránk, a másik felén a másik hangszínünk, akkor szó sincs váltásról… a 88 kalapácsos billentyűzeten egyébként jól el lehet férni az ilyen igényeinkkel.

Még egy apróság volt, ami nem tetszett, hogy SPLIT üzemmódban csak a bal kéznél található hang paramétereibe nyúlhatunk bele… persze ez orvosolható ha lementjük a megkezdett SPLIT-ünket MULTI-ba ahol már minden a rendelkezésünkre áll, de ha épp a gyorsaság a cél, akkor nincs az embernek ideje üres USER helyet keresgélni, ahelyett, hogy azonnal hozzányúlhatna a szükséges paraméterekhez.

Összegezve az Artist megvásárolhatjuk szinpadi hangszernek is és stúdióba 16 Timbrálos hangszerelő szintetizátornak is, és egyik kategóriában sem kutyaütő berendezést kapunk. Árát tekintve két színpadi hangszer közé tudnám beilleszteni: a ROLAND RD300 NX és a Clavia Nord Piano 2HP közé… az előbbinél 50 ezer Ft-al drágább, a másodiknál 120 ezer Ft-al olcsóbb, viszont egyikük sem nyújt olyan szintetizátoros képességeket, mint az Artis.

 

MOXtmár tetszik

2014.05.27. 10:03

Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.

    

MOX6_1.jpg

   

Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.

 

Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó:

"…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."

 

Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.

    

MOX6_7.jpg

     

Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).

 

Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.

    

MOX6_2.jpg

     

A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert.

 

Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között.

A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.

 

Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi :) Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.

   

MOX6_5.jpg

A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve". Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.

 

MOX6_3.jpg

A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.
  

 

MOX6_6.jpg

A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.

 

 

Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.

 

MOX6_4.jpg
 

Szerző: korgcsa

1 komment

Címkék: teszt yamaha MOX6

szintimania image.jpg

A régi honlapomat megszüntettem az eredeti formájában. Helyette megtartottam egy tematikus oldalt a szintimániákus bemutatók számára. Szinti-mánia oldalam ezentúl karöltve a Szinti-mánia blogommal.

http://www.szintimania.ingyenweb.hu/

  

 

Szerző: korgcsa

Szólj hozzá!

Címkék: szinti-mánia

Mire lehet még jó egy gitárhangoló kontakt mikrofonja? Például triggerelhetünk vele elektromos dobot, legyen az hardveres, vagy szoftveres.

korg_cm200bk.jpg

A KORG CM-200 kontakt mikrofon azthiszem a világ legolcsóbb KORG emblémás hangkütyüje, aminek használata képes legalább annyi örömet okozni, mint egy több tízezres berendezésé. Az örömöm akkor lehetne a legteljesebb, ha a kis kütyüt egy KORG iWavedrum nevű applikációval tudnám bemutatni, de úgy látszik egyelőre ez is csak az én agyamból pattant ki :)

Nos kedves Korg Mérnökurak! Itt a legújabb kihívás: kérünk szépen KORG iWavedrum-ot! :)

iwavedrum.jpg

Addig pedig az Impaktor nevű programot hívom segítségül hogy megtriggereljem a kontakt mikrofonnal és egy kicsit doboljak vele.

impaktor.jpg

Ha az összeállítást megspékeljük egy KORG KaossPad-al, akkor egy egészen egyedi és önálló életet élő performance eszközt kaphatunk.

Ehhez már csak egy-két zenész kolléga kell és akár egy egész estés műsoron át fűzhetjük az előadást.

Amióta hozzám került a Waldorf Rocket, azóta tervezem egy demo-zene felvételét amiben teljes egészében a Rocket szerepel. A dolog pikantériája, hogy a Rocket egy monofónikus hangszer, tehát ha multitimbrális, polifónikus zenét szeretnék belőle kicsalni, akkor több sávban kell audióban rögzíteni a hangját.

Rocket_demo.jpg

Az egyszerűség kedvéért egy régi zeném, az "Úton" c. MIDI fájlját vettem elő, hogy "Rocket-esítsem". Az első probléma amivel szembe találja magát az ember, hogy mivel a Rocket egy monofón hangszer, ezért a polifónikus lefogásokra igen furcsán és hektikusan reagál. Vagyis a felvételt megelőzően a MIDI fájlból felhasználni kívánt sávokat teljesen ki kellett gazolnom, előkészíteni a Rocket számára. Az egyes sávokat piano-roll nézetben gyakorlatilag átrajzoltam, hogy a hangok megfelelő helyen induljanak és záruljanak, ne legyen átfedés és az elengedések is ütemben történjenek. Egy polifónikus, digitális szintetizátornál ezek nem olyan lényeges szempontok… midi adatok, piszkok tömkelege is elfér a MIDI fájlban anélkül, hogy különösebben hallható problémát okozna a zenében… azonban egy natúr analóg szintinél a legkisebb piszok is ezerrel beleszól az arcunkba.

Miután előkészítettem a midi sávokat, jöhetett a ma divatosan "sound-design"-nak nevezett művelet. Én inkább azt mondanám, hogy kicsavartam pár nekem tetsző hangszínt, ami a Rocket analóg jellegénél fogva, elég változatos lehetőségeket nyújt.

A sávonkénti felvételeket egy KORG SOS (SR-1) multichanneles rögzítővel készítettem és az egyes sávokat már a rögzítéskor effekteztem egy KORG AX3G multieffekttel és egy ALESIS Microverb III-al. Zenész kollegáknak nem kell részleteznem, hogy egyik effekt sem képvisel valami magas minőségi kategóriát. A Rocket egyes paraméterei egyébként automatizálhatóak, így a MIDI Track-be már eleve belerögzíthettem volna a különböző filtercsavargatásokat, de én ezeket inkább a felvétel közben élőben csavargattam… egy kicsit lustaság és egy kicsit a manualitás végett.

A készre rögzített sávokat aztán egy iPad-en Cubasis-ben mixeltem egymás mellé, hogy panorámában és hangerőben, nem utolsó sorban ritmusban pontosan illeszkedjenek. A keverési folyamat végén úgynevezett masteringet nem alkalmaztam… nincsenek hozzá eszközeim és nem is értek hozzá… szóval a felvétel egy szimpla mix.

A lenti videó felvételévelekor az iPad játszotta a mixet és élőben játszottam hozzá a Waldorf Rocket-el, amit ismét a KORG SOS rögzített. A felvételben minden egyes hang a Waldorf Rocketből származik és MIDI meghajtással került ki belőle… sampling technikát ezúttal nem használtam.

Egy réges-régi tervemet sikerült megvalósítani. Még 2010-ben vásároltam meg az első kis KORG Monotron zseb-analóg szintit és tulajdonképpen azóta tervezgetem, hogy a hangját samplerbe felvéve alkotok valami hallgathatót. Hiszen a Korg Monotron monofónikus ribbon zsebszintetizátorral a ribbon szalag beviteli eszköz miatt elég nehézkes a zeneírás, ezért főleg effektezésre, szűrésre és zajkeltésre szokták használni.

 

monotron 3D_600.jpg

 

Az interneten fellelhető videókban épp ezért zömében csak zajongásra és a hallgatóság őrületbe-kergetésére alkalmas felvételeket lehet találni. Ezt a tendenciát szerettem volna egy kicsit megtörni és bemutatni, hogy egy egyszerű samplerrel szinte teljes értékű hangkeltő eszközként használhatjuk fel a Monotron-t, amivel akár zenét is lehet komponálni.

A Korg Monotronok hangkeltése és szűrője analóg, ezért rendkívül széles skálán lehet hangokat és zajokat kicsavargatni belőlük, ugyanakkor monofónok és a ribbon szalag leginkább csak hamiskás játékra ad lehetőséget. De kár lenne a Monotronokban rejlő potenciált ennyiben hagyni.

Furcsamód a samplerek reneszánszukat élhetnék, mégis mintha leáldozóban lenne a csillaguk. Új samplerek nem is nagyon készülnek, a régi klasszikus darabok pedig igen gyakran cserélnek gazdát, mert igazából mindenki szívesen kihasználná a sampler adta lehetőségeket, de nagyon keveseknek adatik meg, hogy elegendő szabadidővel rendelkezzenek a samplerek programozásához. Így ebben is a népszerű számítógépes samplerek és sample csomagok felé tendál az egyszeri felhasználó.

Számomra ebben a kialakult helyzetben egy üde színfolt a KORG MicroSampler. Szerintem nagyon el lett találva hogy kellő képpen egyszerű legyen, ne kelljen menük százaiban elveszni és temérdek munkaórát beleölni a használatába, épp csak a legfontosabb paraméterek állnak rendelkezésre, ugyanakkor ezek a paraméterek éppen pontosan annyi lehetőséget nyújtanak, hogy teljes értékű hangszerként használhassuk és ne legyenek nagyon megszorítva a lehetőségeink.

A Korg MicroSampler tette lehetővé a számomra, hogy a Korg Monotront végre úgy használhassam hangforrásként, ahogy korábban elképzeltem.

Az elgondolásomat két videóban örökítettem meg.

Az első videóban a Monotron-ból kicsavart hangokat mintázom be és szólaltatom meg a MicroSamplerrel. Látható és hallható, hogy a bemintázott Monotron hangot a MicroSamplerben normalizálni, hangolni lehet, majd polifónikusan felhasználni, végül pedig a Pattern Szekvenszerben komplett zenei alappá gyúrni. A videóban nem mutattam be a teljes hangkészlet rögzítését és az összes beállítást, csupán jelzés értékkel az eljárás lényegét és hogy a Monotronból mintázott hang hogyan képes egységben megszólalni.

 

A videóban látható folyamat:

00:00 - Lead mintavétel

00:30 - Kick mintavétel

01:20 - Snare mintavétel

01:50 - Lead normalizálás

02:05 - Lead Start Point beállítása

02:35 - Lead Tuning (hangolás)

03:05 - Egy kis játék a felvett hangokkal

04:00 - Pattern felvétele

05:25 – Az összeállított patternek meghallgatása

 

 

 

A második videóban, a rögzített patternekből egy ismert Kraftwerk számot állítottam össze.

A felvételhez fel lett használva a Korg MicroSampler resample funkciója is, amivel a patternszekvenszerben összeállított ritmusokat visszamintázhatjuk a MicroSamplerbe, majd egy újabb patternben szintén felhasználhatjuk, hogy még nagyobb komplexitást érjünk el.

A felvételben minden hang a Korg Monotron-ból lett mintázva és a MicroSampler-ben lett effektezve. A felvétel közvetlenül a MicroSamplerből készült egy Korg SOS (SR1) rögzítővel több sávban, mindenféle utómunka nélkül.

 

 

 

Az eredeti szám Kraftwerk - The Model című száma. A szám jogai az eredeti előadót illetik meg! Ez a videó csak egy technikai bemutató!

The original song: Kraftwerk - The Model. This music rights belong to the original artist! This video is just a technical presentation!

KORG MicroSampler user-teszt

2013.09.11. 09:50

Az újonnan megjelenő hangszerekről megjelenésükkor mindenfelé olvashatunk, minden szakmai fórum a maga módján beszámol róluk, de igazából majdnem minden ilyen leírás a műszaki adatok felsorolására szorítkozik, majd mire az újdonság ereje elmúlik, addigra mindenki ismerni véli az adott eszközöket, de valójában gyakran terjedelmesebb gyakorlatias írás, vagy teszt nélkül maradunk.

Most nem egy újdonságról fogok írni. Manapság nem engedheti meg magának mindenki, hogy új hangszert vásároljon és a használt hangszerek között is rengeteg jól használható berendezés található így szinte mindannyian találkozunk azzal az igénnyel, hogy egy-egy használt hangszerről szívesen olvasnánk tapasztalatokat olyan emberektől, akik már használták a kiszemeltünket. A saját bőrömön tapasztaltam már többször is hogy micsoda öröm, ha találunk egy kicsit bővebb írást a saját anyanyelvünkön. Ezért tartom életben ezt a blogomat is, hátha hasznára lehetek a zenésztársaimnak.

korg-microsampler.jpg

Ezúttal a KORG MicroSamplerről született egy kis írásom.

A KORG MicroSampler, egy jó kis cucc… én a saját felhasználásomban szeretem, elégedett vagyok vele és nem is nagyon szeretném más alternatívára lecserélni… de azért mint minden eszköznél más-más a felhasználói tapasztalat pro és kontra, így a MicroSamplernél is érdemes körüljárni egy kicsit a lehetőségeket.

A felépítése nagyon jó, funkcionális, a mintákat jól lehet benne kezelni, főleg a számítógépes Editor programmal. De például nem lehet benne loop pontokat beállítani… minden mintát az elejétől a végéig játszik és a végétől loopol, tehát BPM-re csak és kizárólag hullapontosan ritmusra vágott groovot lehet szinkronizálni. Továbbá nem lehet a loopolás módját reverse-re állítani… ez néhány szőnyeg, vagy hosszú lecsengésű hangnál lenne hasznos. Viszont lehet a felfutási és lecsengési görbét állítani.

A hangszer csak és kizárólag 37 billentyűvel használható, erre 36 mintát lehet kiosztani, a 37-dik az élő bemenet. A hangszeren látható 3 oktávnál sem mélyebben, sem magasabban semmit nem tudunk elérni sem a hangszerben, sem MIDI-n keresztül… tehát MIDI környezetben nem használható MIDI keyboardnak, mert nem lehet vele például basszusokat feljátszani. Sokszor kézenfekvő lenne, hogy ha már van az asztalunkon egy billentyűzet, akkor azt felhasználjuk más perifériák, modulok megszólaltatására… a MicroSampler oktáv-váltó gombok híjján nem kifejezetten alkalmas erre, ahogy a PITCH és MOD kerekek is hiányoznak róla.

Ugyanakkor készletenként az a 36 minta nem olyan rossz ám ha azt vesszük, hogy az általános box-jellegű samplerek egyszerre 8 vagy 16 sample PAD-ot kínálnak. A MicroSampler összesen 8 USER készletet tud tárolni, amiből egyszerre egyet lehet behívni. Készletenként 16 pattern-t tudunk leprogramozni, amit el is ment a hangokkal együtt, így Live Performansz esetében 8x36 mintával, 8x16 patternnel és egy sztereo bemenettel, vagy mikrofonnal számolhatunk ha csak a hangszert visszük magunkkal… és erre azért egy stabil műsort nyugodtan felépíthetünk minden további nélkül… önmagában a MicroSamplerrel azért pár órát le lehet nyomni. Ha pedig kéznél van a laptop az editorral, akkor értelemszerűen korlátlan számú készlet közül váltogathatunk. Természetesen a készletek betöltése között a hangszer nem használható.

microSAMPLER_634589502415270000.jpg

Ahogy említettem, a patternekre komplett műsor felépíthető… a 16 pattern között a 16 állású tárcsával lehet váltani… ezt pontosan el kell találni, de azért gyorsabb, mintha léptetgetni kéne fel-le menüben… ráadásul a váltás csak az ütem végén következik be, tehát van időnk előre átkattintani a következő lépésre. Egy pattern pedig akár 99 x 4 ütem is lehet, ami meg már egy komplett szám. Ha standard zenei alapokkal látjuk el a 16 férőhelyet ami a 36 sample mintából építkezik, melyek akár darabonként lehetnek LOOP-ok is, akkor gyakorlatilag bármeddig húzhatjuk-halaszthatjuk a mixet. A 37-dik billentyűvel a patternbe feljátszott leütések a hangszer vonalbemenetére küldött hangon érvényesülnek, tehát ha van egy lead-ünk, vagy szőnyegünk bevezetve a samplerbe és olyan patternre váltunk ahol előre bütögettük a ritmust a 37-dik billentyűre (is), akkor a bemenő hangot ritmusra meg tudjuk szaggatni anélkül, hogy realtime bármit vacakolnánk a beállításokkal, vagy egy másik külső eszközzel. 

microsampler back.jpg

A fekete leves, hogy amikor a pattern-t editáljuk - pontosabban feljátsszuk -, nincs lehetőség utólagos szerkesztésre, vagyis ha már jól felépítettünk egy alapot de bele akarunk ütni még egy hangot és az véletlenül mellé megy, akkor azt nem lehet step-sequencerrel kijavítani, még a számítógépes editoron keresztül sem... ki kell törölni a patternt és újrakezdeni a felvételt. Én ezt úgy szoktam kiküszöbölni, hogy ami jó, azt a PC-s editorban elmentem és ha a hangszeren melléütök, akkor egyszerűen nem mentek rá az elrontott ütemre, így csak azt az egy lépést kell megismételni... de azért egy Electribe-nál macerásabb így dolgozni. Annyi előnyünk azért van egy Electribe-al szemben, hogy a MicroSampleren sokkal egyszerűbben tudunk 32-edeket, 64-edeket, illetve triolákat feljátszani.

Otthoni zenélésnél természetesen egészen máshogy alakul az egész hangszer, hiszen nem vagyunk kötve az élő fellépés folytonosságához, nem kell a készletek teljes optimalizálásával foglalkozni, hanem van idő elbíbelődni a zene- és mintakészítéssel, akár RESAMPLING technikával is így otthoni zeneszerzéshez is nagyon jó társ a kis eszköz.

Az effektprocija alap, de szerintem elégséges, és billentyűnként ki-be kapcsolható a hatása. Sajnos a divatos és gyakran használatos FILTER is effekt, így ha szeretnénk elcsavarni a hangot zene közben, akkor zengetni vagy flangelni már nem tudunk. Bár erre is van megoldás, ha a filtercsavargatást RESAMPLIG-al felvesszük egy új billentyűre és azután fel tudjuk szabadítani az effektprocinkat a következő effekt számára.

Mi van még? Ja igen, mintavételezésnél C alaphangot feltételez a hangszer, így a felvett hangok nem csak sample-visszajátszásra használhatóak, hanem a hangszer lekezeli a hangmagasságokat, leosztja a teljes klaviatúrára és 3 oktáv terjedelemben dallamhangszerként is használhatóak… ez számomra meglepő tulajdonság és tökéletesen használható is, de tényleg.

1388908_1.jpg

Az összes szerkesztéssel kapcsolatos művelet végrehajtható magán a sampleren is, nincs olyan funkció amit csak a számítógépes editorral lehetne elérni, így a kis hangszer elemmel az utcán ugyanolyan teljes értékkel használható, mint a stúdióban, vagy a színpadon… Ha netán valakinek olyan perverziói lennének, hogy a Margit szigeten felvett mintákból piknikezés közben csinálna valamit, a MicroSampler lehetővé teszi. Én egy dolgot hiányolok: hogy az épp szerkesztett paraméter VALUE értékét csak egy KNOB-al lehet állítani, így azért van hogy nehezen találja el az ember például a 10 után a 11-et… ami más hangszernél nem pobléma, mert ha már a kívánt érték közelében járunk, akkor azt a pár értéket már + - gombbal továbbléptetjük, de a MicroSampleren nincs + - gomb.

Összességében ez a kicsike hangszer véleményem szerint sikeresen ötvözi egy sampler, egy szinti és egy groovebox lehetőségeit, mindegyikből épp annyi hasznos lehetőséget csippentve, hogy még ne legyen bonyolult paraméterekkel tele, de azért bőven használható legyen és mivel a mintavételezésnek csak a saját fantáziánk szabhat határt, ezért ez a hangszer nehezebben nőhető ki mint akár egy komolyabb szinti aminek megszokjuk a hangkészletét.

Rocket3.jpg

Szerettem volna írni egy komplett bemutató leírást a hangszerről, de úgysem tudnám eléggé szakszerűen megfogalmazni, ugyanakkor a legfőbb paraméterek akár a hangszer előlapjára tekintve is értelmezhetőek anélkül, hogy a kézikönyv olvasásába bonyolódnánk. Ezért úgy gondoltam, hogy inkább egy kis videóval tisztelegnék és mutatnám be a hangszer hangját, félig-meddig logikus tematika szerint, de azért improvizatív jelleggel végigmenve a lehetőségeken.

Először a Fűrész fullámformával és annak lehetőségeivel kezdtem. Itt máris elmondható nagy általánosságban, hogy az oszcillátorhoz tartozó első két potméter a középső állástól lefelé és felfelé különböző funkciókat töltenek be. Az első poti középről lefelé a hullámformát változtatja fölfelé az oszcillátorok számát, a második potméter középről lefelé az elhangolást, fölfelé pedig a harmóniákat. Ugyanis a Rocket összesen 8 oszcillátort tud egy időben megszólaltatni Unisono módon.

A videóban hallható, hogy hogyan épülnek fel az oszcillátorok számának növelésével a különböző harmóniák (0.55). Itt megfigyelhető, hogy a fűrész hullámformánál ha mindkét potmétert maximum állásba tekerjük, akkor saját harmóniát is formálhatunk a lefogott hangokkal (1.35)… így, bár a Rocket egy monofónikus hangszer, azért lehetőségünk van polifónikus akkordok lefogására is. Az oszcillátornál található harmadik potméter a Glide, avagy Portamentó értékét szabályozza (4.55).

Azthiszem az egész hangszer felépítésében mindössze ez a két első tekerő szorul kisebb magyarázatra, a többi funkció viszont teljesen egyértelmű, így azok taglalásába nem mennék bele. A videóban hallható a szűrők hatása, majd mindezt végigjátszottam a négyszögjellel is (4.10).

A folytatásban elkezdtem az LFO-k állítgatását, ahol a PITCH, VCF és APPREGGIATOR lehetőségek állnak a rendelkezésünkre. Először a pitch modulációba állítottam bele (6.35), aminél jól hallható, hogy játék közben akár finom MOD-kerék hatást is elérhetünk amennyiben a masterbillentyűzetünk nem rendelkezik MOD kerékkel. A VCF-nél kezdődnek az érdekességek (8.00), ahol a szűrő sebességének csavargatásával érhetjük el a mai divatos Dub-Step jellegű hangzásokat (8.25). Végül pedig az appreggiátorral játszadoztam el egy kicsit (9.55)… itt megjegyzém, hogy az LFO három különböző shape beállítással használható, mindenkinek a fantáziájára van bízva hogy melyikkel mit kíván elérni, én mindenesetre bőven beértem a sima fel-le beállítással. A Videó vége felé (14.55) kicsit szofisztikáltabb beállítással egy kis arpeggiátor végjátékkal zárul a bemutató.

Jó szórakozást!

Rocket1.jpg

Nyugodtan kijelenthetem, hogy a Rocket telitalálat a számomra. Továbbra sem vagyok egy nagy "Analóg guru", épp ezért külön élvezet hogy kevés tudással is mennyi érdekes hangzás hozható létre a Rocket-tel. Ugyanakkor a kezelőszervek és a csavarók hatásai érthetőek, így a csavargatás nem véletlenszerű, hanem tudatos tud lenni a megfelelő cél elérése érdekében.

Rocket2.jpg

Különleges szerencse ért nemrégiben: Az első Szinti Klub kapcsán megrendezett nyereményjáték sorsolásán az én nevem akadt Fejes Tamás kezébe, aki az Absolute Hitspace képviseletében sorsolta ki a Waldorf Rocket szintetizátort.

Rocket0.jpg

Nagy öröm volt ez a számomra és ahogy a Fiúknak a köszönő levélben is megírtam, a Rocket nekem nem csak egy szintetizátor, hanem egy darabka is abból amit a Hitspace-es Csapat képvisel a minőségi zenecsiholó eszközökkel kapcsolatban… hiszen nap-mint nap a reggeli kávém, vagy az ebédidőm részét képezi az Absolute Hitspace és Davidovics Ádám (A/D) által üzemeltetett Ménemszól.hu zenei közösségi oldal böngészése, ahol ezekről az eszközökről infókat kapunk, vagy épp nyálcsorgató vágyak ébredhetnek bennünk, esetleg épp az olvasott információk inspirálnak bennünket újabb ötletek kipróbálására a már meglévő hangszereinkkel.

A Waldorf Rocket épp egy olyan hangszer, amely a nyálcsorgatás és az erős megfontolás kategóriáját egyszerre képviselheti elérhető árának és kellemes tudásának köszönhetően, így olyan emberkék érdeklődésére is számot tarthat, akik hozzám hasonlóan az analóg hangkeltésben nem elég képzettek, vagy nincsenek annyira eleresztve, hogy drága, komoly analóg szintiket használjanak, de azért szeretnének egy analóg hangkeltőt is beépíteni a kis hangszerarzenálba.

A Waldorf Rocket remek választás a hozzám hasonszőrűek számára, ezért nagy lelkesedéssel vettem kezem ügyébe a hangszert. A következő posztomban pedig improvizatív jelleggel, a teljesség igénye nélkül bemutatom a kis szinti lehetőségeit.

Egy király Korg!

2013.04.09. 18:01

Borítékolható volt, hogy a Korg előbb-utóbb élni fog a KING-KORG szójáték lehetőségével, már csak az volt a kérdés, hogy milyen eszköznél teszi ezt. Elérkezett az alkalom és tényleg egy király analóg modellezős szintetizátor kapta a megtisztelő címet.

 

A KingKorg szintetizátorról kiszivárgott legeslegelső kép még erősen kacsa-gyanús volt, de a Korg egy laza csuklómozdulattal lerántotta a leplet a hangszerről és valóban egy megtestesült eszközről van szó.

 

 

kingkorg.jpg

 

 

A KingKorg végre eljutott magyarországra is és a hétvégén alkalmam nyílt kipróbálni. Teljesen részletekbe menő tesztet nem volt lehetőségem készíteni és talán felesleges is lenne a paraméterek erdejével szaporítani a szót, arra ott a specifikáció. Inkább a személyes tapasztalataimra hagyatkoznék.

 

Az első pár perc után egyetlen jellemzővel tudnám illetni a hangszert: nagyon kultúrált! Az utóbbi években rengeteg igen jó és ígéretes beltartalmú KORG szintetizátorral örvendeztetett meg minket a gyártó, de az anyaghasználat mindig kicsit kérdéses benyomásokat hagyott mindenkiben akikkel beszélgettem az idők során.

 

A KingKorg ezúttal nagyon kellemes, finommechanikai érzetet kelt az emberben. Az alumínium fedlapban szépen mutatnak a fényes műanyag-felületű gombok, visszajelző LED-ek, ahogy a 3 kijelző fedlapja is. A tekerők tapintása is nagyon finom, fényes bakelit-szerű és nem amolyan olcsó fröccsöntött hőre lágyuló műanyag érzetét keltik. A racsnis potik nagyon finoman állnak pozícióba és egyébként is nagyon szép, klasszikus krómtárcsa díszítést kaptak. Egy szó mint száz, szép lett, és valahogy a billentyűzetén is nagyon kényelmes a játék.

 

A kezelőszervek felépítése rendkívül egyszerű és logikus. A hangszert arra tervezték, hogy otthon a szobában a leg-elképesztőbb, leg-összetettebb hangzásokat állítsuk elő, mentsük el, majd a színpadon játszi könnyedtséggel nyúlhassunk ezekbe bele és színezzük, variáljuk a játékunkat tovább. A dedikált kategória-gombok is a hangszínek gyors színpadi elérhetőségét segítik.

A kezelőszervek elhelyezésének és feliratozásának az átláthatóságában személy szerint éreztem egy kis nehézséget… az összetartozó Blokk-okat kicsit jobban elválaszthatták volna egymástól, akár csak grafikusan kis vonalakkal, mert így egy kicsit nehéz őket külön választani egymástól, főleg élő szituációban rossz színpadi megvilágításnál… nyilván a megszokás és a hangszer teljes megismerése sokat kiküszöböl a dolgon, de így elsőre biza sokat kellett hajolgatni és közelebbről megnézni, hogy mi hova tartozik. 

 

 

 

kingkorg2.jpg

 

 

 

 

Ugye hogy szőrszálhasogatásnak tűnik? Ha ez a legnagyobb baj a hangszerrel, akkor máris mindannyian jól jártunk :)

 

Ami a hangját illeti, részemről nagyon jó, nagyon fényes, erős és meleg. Hallani azért a KORG-os hagyományok nyomait, főleg a presetek miatt, de... egyrészt rengeteg új beállítással gyarapodunk a hangszer által, beleértve a legújabb trendi hangszíneket, de hallottam benne egészen új izgő-mozgó ötleteket is... Másrészt editálható analóg modellező hangszer lévén természetesen csak rajtunk áll, hogy mennyire térünk el a preset beállításoktól. Így nem hiszem hogy ne élvezné a hangszer társaságát akár egy olyan ember is, aki írtózik minden gyári preset használatától… egyszersmind aki könnyen és különösebb fejvakarászás nélkül szeretne hozzájutni a legfrissebb trendi hangokhoz, az is megtalálhatja a számítását a KingKorg-ban. Arról se feledkezzünk meg, hogy vannak a hangszerben sample alapú hangszínek is, így EP-s, Zongorás, Orgonás, Stringes projektben is bőven lehet használni. Arról pedig, hogy a hangszer épp milyen forrást használ a megszólaláshoz, arról szép, pirosan világító feliratok tájékoztatnak, így nem lehet eltévedni és azt is azonnal fel lehet mérni, hogy adott hangszínből milyen irányban tudunk eltérni a tekerők segítségével.

 

Én a magam részéről nagyon szívesen tekergetnék belőle ki új hangzásokat otthon, majd elvinném a szinti-koncertjeinkre ahol agyon mozgatnám és modulálnám őket :)

 

Szerintem izgi cucc, és a többi nagy nevű VA mellett bőven lehet számolni vele is.

Az első Szinti Klub

2013.04.08. 13:47

Különleges eseményen volt alkalmam részt venni. Az első Szinti Klub-on! Rég áhított lehetőség ez nekünk, szintimániásoknak. Eddig csak a Hangfoglaláson volt lehetőségünk összefutni egymással és a hangszerekkel, az üvöltő gitárerősítők és PA demonstrációk kereszttüzében… ilyen körülmények között pedig a szolídan fülhallgatózó szintinyűvők számára a fülhallgatóba burkolózás is esélytelen a hangszerek élvezetére.

P1010023.JPG

Ezúttal csak nekünk jöhetett létre valami új. Ez az az esemény, ahol nem lehet és nem is kell egyetlen hangszert sem kiemelni a másik ellenében, mert ide mindenki hallgatózni és találkozni jött. Ez az az esemény, amire a Barátnőm is csak azt tudta mondani, hogy menjek csak!

A bejáratnál mindjárt Horváth Bálint fogadott, aki üdvözölt és pontosan tudta, hogy hol tartok éppen a hangszerek terén, majd még a szülinapi pizzával is megkínált. Később AD is személyesen üdvözölt. És úgy egyébként az egész eseményre elmondható, hogy több ember ugyan először futott itt össze, de néven szólították egymást, vagy a fórumneveik alapján ismertek egymásra. Innen is Üdvözlök Mindenkit, akivel szót váltottunk, majd a hangszerek erdejében elkavarodtunk egymás mellől!

A hangszerek közé érve azthiszem a továbbiakban részletezhetetlen az élmény. Alkalmam nyílt kipróbálni a legújabb KORG MS20 mini-t és a King KORG-ot, de belehallgathattam régi klasszikus hangszerek hangjába is, amelyek már csak olyan lelkes gyűjtőknél lelhető fel, akik elhozták az eseményre és lehetővé tették a kipróbálásukat, ahogy Hanuska Gábor a saját KORG MS20-MS50 kombóját is kirakta köztekergetésre. Ez azthiszem mindenképpen dícséretet érdemel mindenkinek aki hozzájárult a hangszerével ehhez az eseményhez! 

A teljesség igénye nélkül láttam, hallottam az említett KORG újdonságok mellett Elektron 4Analog-ot, Arturia Mini Brutal-t, NordWave-t, MOOG SUB Phatty-t, Little Phatty-t, Mini Moog-ot, Analoge Solutions-t, YAMAHA CS30-at, EMULATOR I-et, III-at, Drumulator-t, SP-12-t, SP1200-at, ROLAND JUNO 60-at, SH09-et, JUPITER 8-at, és ha már ott volt, hozzáhallgattam a GAIA-t is, amiből könnyen ráébredhettünk, hogy mi fán terem az igazi analógok Istene… Hallhattam egy kis YAMAHA Motif XF6 és MOX8 Jam-et és láttam egy Physis Piano-t is, amit szívesen kipróbáltam volna, de egy kisfiú igen hosszan ücsörgött rajta és egy-két ujjal nyomkodta csak úgy unalomból, később pedig eltűnt a hangszer. A két Yamaha mellett volt még egy KURZWEIL PC3K, és egy ROLAND Juno Di is, hogy a sample alapú hangszerek kedvelői se unatkozzanak, így természetesen ezeket sem hagytam ki a nyomkodásból.

A hatalmas modular hegyekre már leginkább csak a számat tátottam. Férfiasan be kell vallanom, ezek a berendezések nekem már magasiskolát képeznek, így az esélytelenek teljes nyugalmával bőven elég volt ácsorogni és nézegetni (hallgatni) hogy a hozzáértők mit kihoznak belőlük… egy dolog azonban biztos: halvány sejtelmem sincs, hogy hol máshol az országban láthattam volna ilyen analóg szinti-hegyomlásokat működés közben.

Aki nem szeretne a jövőben lemaradni a hasonló eseményekről, az ne felejtsen el a Facebook-on csatlakozni a Szinti Klub-hoz: http://www.facebook.com/szintiklub

P1000990.JPG

P1000970.JPG

P1000972.JPG

P1000968.JPG

P1010027.JPG

P1010021.JPG

P1010004.JPG

P1010005.JPG

P1000985.JPG

P1010003.JPG

P1000983.JPG

P1000998.JPG

P1010017.JPG

P1010014.JPG

P1010018.JPG

P1010001.JPG

P1000975.JPG

A KORG.BLOG.HU 2012 júliusában indított egy kis kedves "KORG Esszé" pályázatot. Az első KORG márkájú hangszerünk történetét kellett megörökítenünk olvasmányos formában, majd a szervezők értékelték az írásokat.

korg essze.jpg

Mindigis kedveltem azt a mentalitást, amivel igyekeznek a KORG ZÓNA munkatársai kapcsolatot teremteni a KORG felhasználókkal és nem is csak az újdonsült vásárlókkal, hanem bárkivel, aki KORG eszközöket használ. Mindig nyitottak voltak a hétköznapi felhasználó alkotásaira, technikai leírásaira, amit rendszerint ki is aknáztam, így ezúttal is kötelességemnek éreztem, hogy elmeséljem a saját történetemet az "Első KORG hangszerem"-ről.

A Szervezők és Hanuska Gábor, legnagyobb meglepetésemre az én írásomat találták a nyertes alkotásnak, amit ezúttal meg is osztok:

Első KORG hangszerem

1992-ben kezdtem ismerkedni a szintetizátorok világával. Abban az időben még jóformán csak a Yamaha automata kíséretes hangszerek voltak ismeretesek és elérhetőek a környékünkön, úgyhogy az első "komolyabb"-nak gondolt eszköz is egy hagyományos PSR modell volt az életemben, amellyel élő zenekarban is bontogattam a szárnyaimat.

1996-ban zenésztársaimmal hatalmas fába vágtuk a fejszénket: több mint 100 fős gárdával nekiálltunk egy színházi darabnak "A Betlehemi Csillag üzenete" címmel. Az eredeti bakeliten a zene telis-tele volt korai analóg szintikkel meg igazi zongorával, én pedig még mindig a PSR szintivel próbáltam helytállni, de derekasan megdolgoztatott az ügy.

Ugyanekkor egyik barátommal megnyitottunk egy hangszerüzletet…, igyekeztünk a régiónk hiányosságait pótolni e téren. Az indulásnál segítségünkre voltak az Atec-es kollegák és a nyitó hétvégére biztosítottak a számunkra több KORG hangszert és egy bemutatót, hogy elkápráztassuk az összehívott érdeklődőket.

Az első káprázat azonban engem ért amikor a nyitás előestéjén megérkeztek a bemutató hangszerek. Azelőtt soha életemben nem láttam KORG szintit. Az érkezett hangszerek egyik legizgibb darabja a KORG X5DR volt… Soha nem felejtem életem első olyan élményét, amikor frissen kicsomagoltam az első KORG hangszert. Hogy ezután a többiek mit csináltak, mit hova pakoltak, arról már fogalmam sincsen, csak arra elmékszem, hogy én fél éjszaka az X5DR-el zenéltem az üzletben. Egy vendéglátós szinti után a KORG hangszínei és a COMBI üzemmód maga volt az ismeretlen, a végtelen lehetőség és a Menyország :D

A bemutatót követően azonnal kikerült az árceti a PSR szintimre és minden követ megmozgattam a szükséges összeg megszerzéséhez. Pár hét türelmetlen toporzékolás után eljött az én időm és megérkezett a KORG X5D, életem első SAJÁT KORG hangszere.

A határtalan örömömet alig volt időm kiélvezni, hiszen egy-két napon belül folytatni kellett a színházi darab próbáit és addig az X5D-ben rengeteg igen összetett kombinációt kellett létrehozni, hiszen már a színdarab intrója is egy hatalmas szinti-eposz volt, amit eztán egyetlen COMBI hangszínnel el is lehetett játszani. Sorra kerültek bele a darabba olyan hangszínvarázslatok amiket addig mellőznöm kellett az eredeti hanganyaghoz képest, de az X5D egész egyszerűen mindent lehetővé tett. Megjelenhettek az elektronikus basszus hangok a balkéznél, míg a szépen úszó szönyegek a jobbnál, egyetlen pedálváltással válthattam zongora hangszínre, előkerült egy addig számomra ismeretlen fogalom, a velocity függő megszólalás, így egyetlen komplex COMBI hangszínben összefoglalhattam olyan hangzásokat, amiket a játék dinamikájával vezérelhettem és azelőtt megszámlálhatatlan hangszínváltással kellett elérnem. Szintén teljesen új fogalom volt számomra a két független effektprocesszor. Mennyei volt ahogyan megmozgathattam a statikus hangszíneket és például elektromos zongorára Tremoló effektet programozhattam a MOD kerék szabályozásával.

Visszagondolva fogalmam sincsen, hogyan tudtam olyan kevés KORG-os programozási ismerettel olyan gyorsan felépíteni a teljes műsor hangkészletét, de ez is egészen biztosan a KORG szintik rendkívüli programozhatóságának és áttekinthetőségének volt köszönhető.

A gitáros társaim is megirígyelték ezt a hangzásszabadságot és mindketten beruháztak egy-egy KORG AX30G gitáreffektre. Ez a színházi munka egyúttal mindannyiunk számára egy érdekes betekintés is volt a KORG eszközök világába, melynek kapcsán örökre megfertőződtem a márkával.

A színházi darabbal több teltházas előadást adtunk és fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak. Többek között az volt számomra a legnagyobb élmény, hogy valódi billentyűsként  kezdtek kezelni…, olyan hangzásokat prezentáltam az X5D-vel amire sokszor a fél darab felépült és a néptáncosok is az én basszusmenetemre táncoltak, így nem kellett többé vendéglátós zenészként meghúzódnom a háttérben. Az előadássorozat végére az X5D elismerést hozott a számomra és én is méltón tudtam demonstrálni a KORG hangszerek minőségét, ami pedig ezután a hangszerüzletben is hasznosnak bizonyult hiszen a megszerzett tudást évekig kamatoztattam amíg hozzám jártak a fiatalok ismerkedni az új hangszerekkel.

Itt még nem ért véget az X5D kalandja. A zenekarommal a színház után visszatértünk az eredeti profilunkhoz és egyre újabb country zenéket dolgoztunk fel, amelyek egyre rockosabbak voltak, amihez szintén remekül illett az X5D. Míg a színházi előadás előtt épp csak bontogattam a billentyűs szárnyaimat, addig az előadás után a KORG-nak köszönhetően már magabiztosabban térhettem vissza a countryrock zenéhez. Egyre nyersebb zongorákat és orgonákat kevertem ki benne. A csúcspontját akkor érte el a kis hangszer, amikor kapott maga alá egy kalapácsmechanikás billentyűzetet, amire az X5D COMBI programozhatóságának köszönhetően egy külön MIDI csatornán csak és kizárólag zongorahangszín került, míg az X5D saját billentyűzetén csak orgonákat hajtottam, amelyek hangszínét a pitch és modulációs kerekek mozgatásával tudtam rétegezni, modulálni…, a pitch funkcióját kiváltottam és felváltottam további regiszterek hangerejének beúsztatásával, vagy épp elhalkításával, a Control-pedál segítségével pedig Rotary speaker effekttel vadítottam meg az orgonát. Emlékszem, 1998 környékén mennyien kérdezgették tőlem a színpad mellett hogy ezt vagy azt mivel csináltam... hááát mindent az X5D-vel :)

 

x5d_2.jpg

Remek időszak volt ez és nagy KORG rajongóvá tett. A zenekari koncertek mellett otthoni szinti zenék megalkotására is sarkallt, amelyekkel ma is élek kedvenc időtöltésként a szabadidőmben, és időről időre igyekszek megosztani a fórumokon a KORG-os közösséggel.

Az X5D nyomán azóta járt már nálam NS5R, M3R, 05R/W, X3, MicroX, X50, Trinity és jelenleg egy MicroStation-al, egy Prophecyvel, egy Monotronnal és egy SOS rögzítővel bűvöljük egymást :)

 

Az X5D-vel 1996-ban kezdődött a közös történetünk, de még 2006-ban is így nézett ki a szobám. Azt hiszem ez mindent elárul hogy milyen mély nyomot hagyott bennem az "Első KORG találkozás":

korgs.jpg

 

A nyertes alkotásért járó díj pedig egy KORG Monotron Delay volt, melyet megtisztelő kedvességgel Hanuska Gábor személyesen nyújtott át nekem. KÖSZÖNÖM!

 

monotron_delay.jpg

KORG KROME - Gyorsteszt

2012.09.14. 20:01

No, kérem, kipróbáltam a KROME-ot! Tudtam, hogy tetszeni fog valamennyire, de azt nem gondoltam, hogy ennyire :)

Krome_640px.jpg

Először is, az előzetes képek alapján kicsit feljebb lőttem kategóriában... nagyobb, nehezebb, komolyabb eszköznek tűnt a képeken... a valóságban viszont kisebb, könnyebb, kompaktabb, kezes kis cucc... még jobban is tetszik, mintha valami súlyos darab lenne (legalábbis a 73 billentyűs változat, amit sikerült kipróbálni). Jó kis "szobahangszer" ez.

Első nekifutásra a boot nagyon hosszúnak tűnt. Ha színpadra visszük nem árt hozzá egy szünetmenets táp... velem megesett már koncerten, hogy egy pillanatnyi áramkimaradástól kikapcsolt a szintim... olyan rövid volt a kimaradás, hogy a gitárosok alapjainak idejük sem volt elhallgatni, mindenki szólt tovább, csak a szintimet kellett megvárnom míg újra összeállt... na, a KROME-nál ha ez megtörténik, akkor abban a számban már nem valószínű hogy játszani fogunk, de jó eséllyel a következő szám elejéről is lemaradunk mire kiválaszthatjuk a hangszínünket.

A kihelyezett gombokban és a kezelésben találtam egy-két újdonságot, de annyira logikus minden hogy szinte semmin nem kellett gondolkozni hogy mi mire való. A színes érintőkijelző pedig egyszerűen kifogástalan kezelhetőséget nyújt, ennek is köszönhető, hogy a hangszer nincsen gombok garmadával telepakolva. Na jó, a hangszereket ábrázoló színes képek egy kicsit felesleges fényűzésnek tűnnek, talán más infók jobb szolgálatot tennének helyette, bár végülis első körben nem volt hiányom mert még úgysem ismertem eléggé a hangszert, de később biztosan lennének olyan paraméterek, amiket szívesebben látnék ott. A csepp formájú kontrollerpotik nekem nem jöttek be. Az ember úgy tekeri a potikat, hogy sodorja mint ahogy a bajszot pederjük, de ezekkel a potikkal ezt nem lehet megtenni... kifejezetten lecsúszik róla az ember ujja ahogy elvezeti a csepp forma egyenes része. Jól érezhető hogy hol áll a poti, viszont kifejezetten nehéz szépen, fokozatosan megtekerni, még csúszik is a felülete. Azthiszem ez az egyetlen ami nem tetszett a kivitelezésben mégha újításnak szánták is. De amúgy emiatt nem mondanék le róla, csak símán kicserélném a potisapkákat és kész :D A potikhoz tartozó funkció, hogy a kijelző közepén megjelenik a paraméter amit épp állítunk, ami nagyon jó dolog. Ami kevésbé jó viszont, hogy a poticsavargatás mellett kis homokóra számolgat minden mozdulatnál és sokszor 2-3 másodperc is eltelik mire visszakapjuk az irányítást a kijelző fölött.

Az új "giga" hangszínek (zongora, dobok) baromi jól szólnak... azt kell mondjam, hogy bár továbbra is hallom a zongorában a "Korg zöngét", ez a zongora már egészen tetszik... a dobok pedig kifejezetten jól használhatóak. A többi hangszín meg vegyesen tartalmaznak jó kis élethű, akusztikus mintákat, meg a szokásos készletet... de tulajdonképpen hellyel-közzel még a MicroStation hangja is játékban marad mellette. A COMBI-kkal továbbra sem tudok megbékülni... totál használhatatlanok ezek az előreprogramozott dual appreggiók. Egyszer kiadhatnának a hangszereikhez a régi időket idéző készletet amiket úúúgy szerettem(tünk) a X-es és Trinity-s időkből amikor még nem volt appreggiátor.

A legfontosabb amire kíváncsi voltam, az a szekvenszer, a hangszerelés és az effektek használata. Alapvetően a TRINITY és a MICROSTATION a viszonyítási alapom. A Trinity-t szerettem, így abból indultam ki, és nem kellett csalódnom... minden ami a Trinity-ben jó volt, ugyanúgy működik a KROME-ben, és minden amiben változtattak, sokat javított a kezelhetőségen. Gyakorlatilag mindent meg tudtam csinálni kézikönyv nélkül, beleértve az effektek route-olását is. Itt a legfontosabb volt megnéznem, hogy az INSERT effektekhez milyen típusokat rendelhetünk, hiszen a MicroStationban az egyik legnagyobb hiányosságom, hogy INSERT effekthez nem adhatunk REVERB-et, mert azt csak a MASTER FX2-höz lehet és slussz... No, a KROME-ben mind az 5 INSERT effekthez adhatunk Reverb-et, sőt korlátozás nélkül bármilyen effekt típust... ezt a Trinity-ben is meg lehetett csinálni, ahol 8 INSERT effekt volt, azonban a reverb effektet sztereo-ként kellett értelmezni, vagyis egy Reverb 2 INSERT lehetőséget vett el... tehát ha így használtuk a Trinity 8 INSERT effektjét, akkor az máris lekorlátozódott 4-re. A KROME-ben ilyen korlátozás, sem a MicroStationhoz hasonló nincsen... egyszóval baromi jó és kész. Van pár rajzos piktogram a szerkesztésnél, amiknek a jelentését meg kellett volna néznem kézikönyvben... ez az egyetlen amit mindig is feleslegesnek tartottam már a számítógépeknél is, de ott legalább elég fölé vinni az egeret és kiírja a pikto jelentését, itt viszont csak találgatni lehetett... ezen kívül minden ment mindenféle leírás vagy magyarázat nélkül. A pár perc alatt feljátszott zene pedig egész jól szólt egyben, anélkül hogy lett volna időm foglalkozni a mixeléssel és az effektutak kialakításával.

Ezután már csak azértis átmentem a YAMAHA MOX6-hoz, ahol alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő.

Bár a KROME-ot színpadra továbbra sem szívesen vinném... a zongorája nagyon jó, de orgonában nem tud olyan lenni, mint a Kurzweil KB3 orgona módja, de még a TECHNICS WSA1 orgonamodelljét is szívesebben tenném a színpadra, főleg hogy annak a plusz kimenete továbbra is mérvadó szempont marad.


Összegezve viszont a KROME most előlépett az "áhított" kategóriába otthonra. Legalábbis újra kedvet kaptam, hogy KORG legyen otthon a szobai központi eszköz. És egy picikét jobban felnézek most a kicsike MicroStationra is hiszen vannak nyomokban fellelhető hasonlóságok.

UPDATE!

Azóta újra próbáltam a hangszert más helyen, más körülmények között és felülírnám a pár sorral korábbi írásomat, miszerint nem szívesen vinném színpadra. DE IGEN! A zongorája továbbra is nagyon szép, és orgonában is lehet találni, vagy szerkeszteni megfelelőt, a kontrollerekre pedig ki lehet úgy osztani funkciókat, hogy az értelmes változtatásokat hajtson végre az adott orgona hangszínen élő szituációban.

Az továbbra is fájó pont, hogy nincs a hangszernek AUX kimenete, így nem lehet külön útra választani az orgonát és a zongorát, márpedig az orgonához továbbra is a BOSS RT-20 Leslie effektet használnám a Krome gyári Rotary effektje helyett. Így annyi kényelmetlenséget vállalni kell, hogy az RT-20-on keresztül megy a zongora hangja is, csak ki-be kell kapcsolgatni a Leslie effekt hatását attól függően, hogy épp zongorázunk, vagy orgonázunk. De végülis megoldható.

Szerző: korgcsa

Szólj hozzá!

Címkék: KORG KROME

Hölgyeim és Uraim itt az új KORG MacroStation! Ha 2012. 09. 04-én így kezdené a bejelentését a KORG, én tuti lecserélném a MicroStationomat egy ilyen kütyüre.

Egy éve egy kicsi, nem túl drága, de sokat tudó mini workstationt kerestem a zenei alapok elkészítéséhez, ötleteléshez, vázlatok készítéséhez és akár komplett hangszerelések megszerkesztéséhez. Na, pont így nézett volna ki ha rátalálok.

MacroStation800px.jpg

Sajnos a KORG-nál nem pont így gondoltak amikor a MicroStationt megalkották. Nagyon jó kezdeményezés a mikrobillentyűs eszközök megjelentetése, hiszen kisebb méretben, alacsonyabb áron juthatunk a nagyobb hangszerek nyújtotta szolgáltatásokhoz és valóban nem feltétlenül van mindenkinek szüksége a nagyobb billentyűzetre, mert vagy nem is tudna rajta játszani és a kis micro hangszerét számítógép mellé vásárolja vezérlőnek és hangmodulnak, vagy amúgyis rendelkezik már billentyűzettel és elegendő lenne az új hangszer tudása a nagy helyet foglaló billentyűzet nélkül.

Mégis azt gondolom, hogy a MicroStation egy nehezen belőhető kategóriába került, hiszen épp a kicsi billentyűzet miatt éri talán a legtöbb vád és bizony gagyizták is le miatta méltatlanul. Ha jobban meggondolom a MicroStation minibillentyűje az a tény, ami miatt eddig a legtöbben elfordították róla a tekintetüket, pedig billentyűzet nélkül azt gondolom talán komolyabban vennék ezt a kis hangszert az emberek és szerintem több helyre is beintegrálódott volna meglévő rendszerekbe az elmúlt évek során.

A MicroStation azthiszem kicsi ahhoz hogy komolyan vegyék, de nagy ahhoz, hogy teljesen mobil eszközként lehessen használni... ráadásul a MicroStationból kihagyták az elemes táplálás lehetőségét, és ez miatt is hálózathoz láncol minket.

Ennek kapcsán derengett fel a lelki szemeim előtt egy MacroStation nevű eszköz víziója. Milyen klassz lenne egy ilyen berendezés, hiszen amíg zenél rajta az ember addig úgyis nagyobb Midibillentyűzetet használ hozzá, majd a hóna alá kapva teljes értékű Music Workstationt vihet magával bármilyen hosszabb utazásra, vagy akár a stúdióba felvételt és új hangszerelést készíteni az addigi munkájából… pláne ha a MacroStationból nem hagynák ki az elemes táplálást sem. Az eredeti MicroStation koncepcióhoz képest még talán egy USB hangkártya integrációval lenne érdemes megtoldani az új eszközt és máris mégtöbb felhasználót lehetne megszólítani. Ha azt vesszük, hogy már egy 128MB-os SD kártyára mennyi minden fér egy workstation midi-adataiból, akkor egy ilyen kis MacroStation és egy 1GB-os SD kártya akár életünk végéig is hű társunk lehetne egy táskazsebnyi méretben.

Remélem a KORG-nál olvassák a Jézuskához küldött leveleket :)

 MicroStation_idill_kisebb.jpg

 

Korábban írtam egy nagyobb lélegzetvételű elemzést a KORG MicroStation mini-munkaállomásról:

http://synthimania.blog.hu/2011/11/13/ne_kutyuzzel_zenelj_avagy_kutyuvel_zenelj

Azóta szereztem néhány gyakorlati tapasztalatot, amivel érdemesnek látom folytatni a hangszer lehetőségeinek bemutatását. Például az effekteket lehetne még kicsit részletezni.

Szóval van a MicroStationban 5 insert, 2 master és 1 total effekt. A TOTAL effektet egyelőre kapcsoljuk ki, arról később írok.

Annó már a KORG Trinityben feltűnt, hogy reverbeket csak a 2-es számú MASTER effektben lehet beállítani, az 1-esben nem… mert ott csak modulációs effekteket lehet használni. Ez ugyanígy van a MicroStationban is… 

…azonban a Trinity-ben az INSERT effektek között lehetett használni reverb algoritmust is, ez sajnos MicroStationban nem lehetséges. Vagyis a MicroStation INSERT effektjei csak dinamikaprocesszorok, EQ-k, modulációs effektek stb. lehetnek… (na jó, ezekből viszont itt számtalan van).

Ennek akkor lenne jelentősége, amikor pl. a hangszerek (PART-ok) többségére használunk egy reverb effektet a MASTER effekteken keresztül, de például a dobszettre egy más jellegű reverbet szeretnénk tenni egy INSERT effekt segítségével…. nna ezt nem tehetjük meg.

Persze ezen kívül is van azért számtalan megoldási lehetőségünk az INSERT effektek felhasználására és kell is vele foglalkozni, de a lehetőségek igen jól megadatottak. Továbbá ott van még a TOTAL effekt, ami szintén nagyon hasznos lehet. A munka megkezdésekor kikapcsoljuk és teszem azt fülhallgatóban megkeverünk egy számot. A fülhallgató karakterisztikája egészen biztosan más hangképet ad, mint egy hangosítás, ezért ha kihangosítjuk az amúgy jónak vélt mix-et, még érhetnek igen komoly meglepetések és akkor lehetne újrakezdeni a sok állítgatást. Ekkor jön jól a TOTAL effekt, mert azt bekapcsolva a teljes hangképre tudunk új karakterisztikát állítani vele akár dinamika, akár EQ-k formájában, így ezzel az egyetlen lépéssel helyre tudjuk hozni a teljes hangképet, amit a fülhallgató hangja miatt esetleg kicsit (vagy rettenetesen) félrekevertünk. Én legalábbis így értelmezem a TOTAL effekt használhatóságát.

Ha a kedves érdeklődő veszi a fáradságot és letölti a KORG honlapjáról a MicroStation Parameter Guide-ját, ott azért az effektek taglalása és a Block diagrammok között találhat némi kecsegtető információt.

http://www.korg.com/ReadMoreSupport.aspx?dld=4351


A MicroStationnal kapcsolatban egyetlen szívfájdalmam van, ami igazából nem is a hangszer hibája, hanem csak így alakult a programozóknak és az aktuális trendeknek köszönhetően. Mégpedig a hangkészlet. Egyrészt nagyon hasznos a két polifónikus appreggiátor, amihez több mint 100 patternt lehet egyedileg szerkeszteni, így teljesen igényünknek megfelelően fel tudjuk tankolni a hangszert akár vendéglátós, akár ufó-szinti, de történetesen akár rock műsorral is, amivel tényleg komplett műsorokat le lehetne játszani. Másrészt épp az appreggiátorok miatt a hangszer gyárilag számtalan értelmetlen (vagy legalábbis számomra értékelhetetlen) appreggiátoros technovacakságokkal van telepakolva.
Én hozzászoktam a korábbi szériáknál (X3, X5D, NS5R, Trinity), hogy a hangszer tele van izgalmas izgő-mozgó, elszállós ambient hangszínekkel, de azokon kívül is többszáz letölthető a netről és teljesen egyedi készleteket lehet összeválogatni… viszont a MicroStationban ezeket a frankó hangzásokat felváltották az appreggiós dumcidumcik, a hangszer pedig még nem tekint akkora évtizedes múltra, hogy a netről feltankoljuk magunkat ízlésünknek megfelelő mintákkal. Így aztán magunknak kell csinálnunk mindent ha ki akarjuk írtani a sok vackot.

Ehhez mondjuk nagy segítségünkre van az editor program is. Símán elmegy egy 20 cm-es netbook-on is, amin Windows XP Home van, így ha azt használjuk a MicroStation mellé, akkor tulajdonképpen akkora betekintésünk van a hangszín minden egyes paraméterébe, mintha egy OASIS kijelzőjét bámulnánk. Így meg azért lehet már dolgozni vele.

Amit még egész hasznosnak találtam a hangszerben, az a GRID SEQUENCER. Olyan, mint egy dobgép, amibe be tudjuk nyomkodni az ütemeket, de bejátszhatjuk élőben is. Így pár ütem bekopogása után már magától LOOP-olódik tovább, mi pedig tudunk rá gyakorolni. Szóval mintegy gyakorló metronóm, vagy dobgép is használhatjuk ezt a funkciót. Még nem jöttem rá, hogy zeneszerkesztésre hogyan hasznosítható a funkció, de gyakorlókörökre kíváló és pár pillanat alatt létrehozható.

Hát egyelőre ennyi. Még rengeteg-rengeteg funkció, lehetőség és az eddigiek kombinációja létrehozható a hangszerrel, de ezeket akkor lehetne jobban elemezni, ha az embernek van valami munkastílusa amihez mindenkor lehet viszonyítani. Nekem speciel nagyon fekszik a kis hangszer metodikája és maga a zenekészítés vele. A hangja is remek, de azért azokkal az insert effektekkel dolgozni is kell az ügyön hogy teljes legyen az öröm, mert amúgy egy kicsit lapos lenne a hangszer hangja.

Ahogy a mellékelt kép is mutatja a hangszer a helyét legjobban az inspirációs, délutáni ejtőzés alkalmával találja meg amikor a naplementében ötleteket kopog az ember a szekvenszerbe. A dolog szépsége pedig, hogy onnan akár SD kártyán, akár USB-n vagy MIDI-n keresztül továbbvihető a megkezdett anyag bármilyen komolyságú nagyobb eszközök felé.

 

 

A demo muzsika alapja egy preset COMBI hangszín volt. A további szólamok KORG SOS Multirecorderrel lettek rögzítve. 0.50-től egy KORG Monotron is hallható, amit külső CUTOFF LFO filterként használtam egy chorus hangszínhez.

 

 

GreenFields Music Project

2011.11.13. 13:54

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Régóta keresem az utam a zenében. Az Oklahoma Country zenekarban játszok 1994 óta és nagyon sokat köszönhetek a bandának mind emberileg, mind zeneileg. Nagyon szeretem és a zenei fejlődésemhez is rengeteget hozzátesz a zenekarosdi.

 

A country zenekar mellett azonban nem múlt el a szintetizátorok iránti érdeklődésem, kíváncsiságom sem... legfeljebb az évek során kicsit megváltozott.

Az élő zenélés hatást gyakorolt a privát tevékenységemre. A zenekari tapasztalataimat felhasználva egyre-másra száműztem a számítógépet a zeneszerzésből és könnyebben kezelhető eszközökkel váltottam fel, illetve egyre több akusztikus hangszert is csempészgetek a muzsikáimba. 

 

Az egyik ilyen alkotásom a Green Fields című számom, amely meghatározott egy olyan irányvonalat, amit kedves zenész kollegám Lipi azóta is úgy emleget, hogy "olyan green fields-es". 

 

 

A zenéim mindig improvázációk, technikai kísérletezések során jönnek létre, majd kerülnek kidolgozásra, így aztán születnek elég vegyes alkotások is, azonban egy irányvonal rendszeresen visszaköszön időről-időre és ezek az "olyan greenfields-es" muzsikák. Innen jött az ötlet, hogy új "vállalkozásba" kezdjek.

 

Arra gondoltam, kettéválasztom a számomra kedves és a későbbiekben akár lemezen, akár fellépéseken bemutatható zenéimet, és a csak úgy technikai csapongásnak szánt felvételeimet.

Így jött létre a címben említett "GreenFields Music Project", amely az általam legjobbnak vélt munkáimat foglalja keretbe.

Idegen lehet tőlem az angol elnevezés, hiszen mindig ódzkodtam még az angol dalcímektől is, elvégre magyarországon vagyunk. Ezúttal azonban úgy gondoltam nemzetközi nyelven foglalom össze az "alkotásaimat", így könnyebben juthat el a világ bármely tájára.

 

A GreenFields Music Project megtalálható itt:

 www.reverbnation.com/greenfieldsmusicproject

vagy a SoundCloudon itt:

 soundcloud.com/greenfields-music-project

 


 

 Zenészkollegám, VAZO a korg.blog.hu hasábjain már korábban írt egy kis tesztet a KORG microSTATION nevű minihajójáról "Ne kütyüzzél! Zenélj!" címmel. Akkor arra utalt a címmel, hogy a számítógép fejlődésének és az egyre nagyobb számban elterjedő szoftverszintetizátoroknak köszönhetően a zenélés egyre inkább eltolódik a számítógépek irányába, és biza a zenélést felváltotta a "kütyüzés". Való igaz, a szoftverek nem foglalnak helyet a szobában és szinte bármi elérhető ingyen..., de valahogy mégsem az igazi. Elvész maga a zenélés öröme, a komponálás mechanikája.

 

Ezen segit a microSTATION mely mindenki számára elérhető árú, megfelelően kis méretű és kíváló hangminőségű eszköz, illetve mint az is köztudott, nem minden elektronikus zenész zongoraművész, de a microSTATION mégis megfelelő beviteli felületet biztosíthat a kevésbé technikás komponálók számára is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A microSTATION egy kicsit komolyabb "kütyü" az elektronikus zenészek és a kezdők számára egyaránt. Ez lenne a kiindulási alap, na de mi van a kalapácsmechanikás és súlyozott billentyűkhöz szokott versenyzőkkel? Úgy gondoltam ilyen szemszögből is bemutatom ezt a kis hangszert.

 

 

Nem piskóta egy KORG Trinity-től megválni, majd microSTATION-ra nyergelni, ezt gondolom nem kell részleteznem :-) Immár 1996 óta tartó KORG-mániám ellenére anyagi és egyéb technikai okokból kifolyólag más márkára váltottam a KORG Trinity-ről, melyet a zenész szemszögéből nem bántam meg, viszont kényelmi és sok hangzás-beli szempontból komoly érvágást jelentett.

 

Köszönöm, nagyon örülök az új hangszernek, de kell nekem egy KORG!!! :-) Drágább példányról azonban már szó sem lehetett, illetve újabb nagyméretű, 5 oktávos hangszernek sem kívántam helyet szorítani az amúgyis szűkös helyemen.

 

A microSTATION egész egyszerűen adta magát. Tekinthetjük egy nagyobb billentyűzet fölött igazi kis szekvenszer munkaállomásnak, amin vannak bónusz billentyűk is, ha netán mégis elvinnénk magunkkal a kertbe, üzleti útra, esetleg nyaralásra (a család legnagyobb örömére) :-) Ha már itt tartunk az egyetlen furcsaság amit nem lehet szó nélkül hagyni, hogy nincs a kis hangszeren elemes táplálási lehetőség… ez egy ilyen mobil eszköznél szerintem kézenfekvő, már-már elengedhetetlen lenne.

 

Nagy örömmel és megelégedéssel használom a kis hangszert, de a következőkben PRO és KONTRA egyaránt írok róla, hiszen ez egy szubjektív teszt.

 

A legtöbb támadás minden fórumon a mini-billentyűzetet érte, sőt volt aki már le is CASIO-zta miatta… azt kell mondjam, hogy egész egyszerűen nem kell véleményt írni olyan dolgokról, amiről fogalmunk sincs.

A microSTATION egy remek hangmodul és egy remek szekvenszer… hangsúlyozom, hogy nagyobb hangszer fölé vettem, így hát mi bajunk lehet, miért is kéne írtózni - még akár zongoristaként is - egy ilyen mini billentyűzettől? Legfeljebb nem rajta játszom fel a legösszetettebb zongoradarabokat, de bevallom egy-két baszus, vagy dob tracket símán elkövetek vele, mert egész egyszerűen kényelmes és kész… a mini dinamikus billentyűzet ezt is tökéletesen lehetővé teszi. Még mindig Hurrá micro széria! :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lássuk a hangot. EDSi vagyis a nagyobb tesók (M50, M3) hanggenerátora integrálva. Azt mondanám, kivonatolva, vagyis amennyire lehet, a legtöbb jó és szép dolgot örökölte, ami egy ilyen kis eszközbe belerakható, és bár nagyon messze vagyunk a Prémium kategóriától, azért egyáltalán nincs ok a szégyenkezésre. Az egyes programok és combik editálásába betekintve tulajdonképpen minden lehetőséget megtaláltam, amit annak idején a Trinity-ben megszoktam.

 

Itt azért álljunk meg egy szóra. A hangszer kezelésében van némi korlátozás… a hangszínek editálásánál, van pár pont, ami magán a hangszeren nem érhető el… ilyen például az is, hogy nem lehet a hangszeren megváltoztatni egy PROGRAM hangszin oszcillátorainak Multisample beállítását. Az oszcillátor minden egyéb paramétere, illetve az LFO-k, Filterek, EG-k, effektek egy QUICK-editálási lehetőség keretében természetesen módosíthatóak. Talán kicsit könnyíti is a helyzetünket ez az egyszerűsítés, hiszen a kicsi kétsoros kijelzőn valahogyan ésszerű navigációt kellett megvalósítaniuk a tervezőknek.

Természetesen az editálás megkötései csak a hangszer menűrendszerében vannak jelen, hiszen kapunk a hangszer mellé egy EDITOR programot, amiben minden és még annál is több paraméter módosítható, beleértve a szekvenszer üzemmód teljes hangszerelését is. Azért itt is találtam egy hiányosságot… ugyanis az egyes szekvenszer TRACK-ek a hangszerben elnevezhetőek saját kényünk szerint Dob-nak, Zongora-nak stb… azonban ez a lehetőség meg az EDITOR programból maradt ki. Remélem valamelyik frissítéssel majd orvosolják ezt is. Na de kicsit elkanyarodtam az editálhatóság felé a hangminőségtől.

 

Véleményem szerint a hangszer nagyon jó lehetőségeket biztosít a hangszereléshez a rengeteg kíváló hangszínnel, továbbá sok lehetőséget nyújt a különböző effekt-utak, Insert-effekt láncolatok kialakításával egészen komplex zenék létrehozásához is… és biza élni is kell vele. Ha nem dolgozunk eleget a hangzáson, akkor a remek minősége ellenére kicsit közepesen szól a hangszer. Azért gondolom itt nem olyan DA-alkatrészek muzsikálnak, mint a félmillás nagytesókban. Hozzátenném, ez engem eddig egy percig sem akadályozott semmiben :-)

 

Ami a Program és Combi hangszínek struktúráját illeti, a régi A-B-C-D bankokhoz szokott Korg-osokat érhetik meglepetések, hiszen a hangszer felületén csak hangszer-kategóriák láthatóak, az A-B-C-D bankok nem. Ez furcsa és okoz egy újabb nehézséget is, ugyanis a kategóriák szerint csoportosított hangszerek mégiscsak A, B stb. bankokban vannak elhelyezve, de ez csak a számítógépes editorban derül ki. Mondok egy példát: a szekvenszerbe szeretnénk behelyezni a SYNTH kategória 36-os Combiját, igenám, de a Combi copy menüben ezt a hangszínt a B bank 55-ös helyéről kell behívni, ezt meg ugye nem tudjuk, hacsak nem vágjuk fejből az A-B-C bankok szervezését. Persze ha eleve a számítógépes editorban dolgozunk, akkor ez nem gond, de én épp azért vettem microSTATIONT, mert be sem akarom kapcsolni a PC-t.

 

Mindenesetre így fest a dolog:

 

PROGRAM

A BANK 000-068 - Keyboard

A BANK 069 - B BANK 015 - Strings/Brass/Wood

B BANK 016-066 - Guitars

B BANK 067 - C BANK 004 - Bass & Bass Split

C BANK 005-112 - Synth

C BANK 113 - D BANK 018 - Lead & Solo Split

D BANK 019-095 - Drum / Mallet / Hits

D BANK 096-127 - User

 

COMBINATION

A BANK 000-040 - Keyboard

A BANK 041-079 - Strings/Brass/Wood

A BANK 080-097 - Guitars

A BANK 098 - B BANK 019 - Bass & Bass Split

B BANK 020-065 - Synth

B BANK 066-104 - Lead & Solo Split

B BANK 105-127 - Drum / Mallet / Hits

C BANK 000-127 - User

 

  

A kontroller-szekcióról azthiszem felesleges is szót ejtenem, hiszen a funkciók, de még a potisapkák is ugyanazok, mint a MicroX-en, vagy X50-en.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A modulációs karról viszont mondanék pár jó szót: vagyis nagyon jól sikerült… kényelmes, jól működik, jól elérhető és megfelelő méretű. Annak idején a MicroX karjával voltak problémáim, mert a karra szerelt elektronika alul nagyon közel volt a hangszer alsó burkolatához, ami rendszeresen kidörzsölte és el is törte az érintkezést… oda magamnak kellett új, kisebb csatlakozót és hosszabb vezetéket szerelnem… ami természetesen a hangszer örök életére megoldotta a problémát… na de mégis Gyerekek ott a Korgnál… ejnye!  Nnna, a microSTATION-nál ilyen gondok nincsenek :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már csak a szekvenszer van hátra. Tulajdonképpen a lényeg.

 Az első szembetűnő dolog, hogy rettenetesen kicsi a kijelző…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nos PC-s kollegák ettől nyílván hátast dobnak, de én elég perverz vagyok e-tekintetben és mivel mindent élőben muzsikálok fel, nekem tökéletesen elegendő a MEASUREMENTS-kijelzés és a jól hallható, jól konfigurálható és remekül használható metronóm kattogás. Olyan apróságokat nehéz lenne maradéktalanul felsorolni, mint például ha egy felvétel után nyomunk egy STOP gombot, akkor oda ugrik vissza, ahol elkezdtük a felvételt, így ha elrontottunk valamit, akkor mindenféle vacakolás és késedelem nélkül újrajátszhatjuk a dolgot ugyanonnan…, vagy például ha megnyomjuk a felvétel gombot, de még nem indítjuk el a felvételt, addig is kattog a metronóm, hogy egy kicsit ráállhassunk a tempóra… és még sorolhatnám. Egy apró hiányosság itt is akad számomra… mégpedig hogy a gyors előre és hátra csévélés gombbal leállítás után nem lehet egyet-egyet ugrani a measurements-ek között… például ha hallgatjuk a zenét és odaérünk ahonnan szeretnénk folytatni a felvételt, a STOP gomb lenyomása után nem tudunk egyet visszalépni a csévélő gombbal… pedig szerintem ez kézenfekvő lenne. Sebaj, így van ez már a TR szérián is, úgyhogy együtt tudok élni vele :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A másik szembetűnő dolog a 16 db gyors elérésű gomb és a hozzájuk tartozó 16 db LED-visszajelzés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lehetővé teszik, hogy gyakorlatilag nulla másodperc alatt kiválasszuk a használni kívánt szekvenszer-sávot (ez ugye eddig kis paraméter-állítgatással volt lehetséges)… Illetve lehetővé teszik, hogy áttekinsük a 16 szekvenszer sáv állapotát és pillanatok alatt MUTE-oljuk, vagy bekapcsoljuk bármelyiket. Ennél kényelmesebb megoldást nem is tudnék elképzelni. Ugyanezek a kezelőszervek alkalmassá teszik a hangszert amolyan sztepszekvenszer-szerű használatra is, amivel egyszerűen tudunk komplex dobloop-okat generálni. Mindezekhez még hozzávesszük, hogy a MIDI útvonal-kapcsolóknak köszönhetően a teljes midi-körünket, a többi hangszereinket, eszközeinket levezérelhetjük vele és máris teljes a boldogság

 

 

Ha ez eddig mégsem lenne elég, akkor eszembe jut a sok floppyzgatás és sys-ex-ezés a Trinity-vel, meg az X5D-vel. Ezzel szemben a microSTATION-al SD-kártyára menthető minden adatunk, ez pedig a mobiltelefonokhoz és egyéb mobil multimédiás eszközökhöz hasonlatosan könnyeddé teszi a kis hangszer kezelését. Egy mondatot érdemes még ejteni az USB-s csatlakozásról is, hiszen azonnal és biztosan csatlakoztatja eszközünket a számítógéphez, ami szintén kényelmes és örömteli használatot biztosít a számunkra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A microSTATIONT így tudnám összegezni: kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteményt is süthetnek belőle… És tényleg!

 

 

 


 

Monomania - eredményhirdetés

2011.11.12. 11:37

 Még bele sem melegedtünk, máris véget ért a Korg Monomania Sound Contest verseny.

Nagyon tanulságos volt nézegetni a többi pályaművet, hiszen egy kis bohóckodás mellett láthattunk (hallhattunk) sok rendkívül ötletes, akár technikájában, akár megvalósításában érdekes alkotást is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Természetesen én is képviseltettem magam mind az SFX, mind a MUSIC kategóriában, hiszen mániámhoz hűen már csak passzióból is ott kellett hogy legyek a mezőnyben :-)

Nagy meglepetésemre és örömömre, november 11-én kaptam az értesítést a KORG Inc-től, hogy a verseny SFX kategóriájában 3. helyezést értem el! :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze a helyezés eleve nagy büszkeséggel töltött el és maga a nyeremény másodlagos szempont volt, hiszen abban sem vagyok (voltam) biztos, hogy japántól oly távol ide is elküldik  a nyereményt. Mindenesetre megnéztem, hogy mi jár a harmadik helyezésnek: egy "Monotron bag". Nagyon cuki :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel indultam az SFX kategóriában:

 

 

 

 

Ezzel pedig a MUSIC kategóriában:

 

 

Korg Monomania Sound Contest

2011.10.23. 15:02

 2010 májusában, hazánkban az elsők között jutottam az izgi kis eszközhöz, a KORG Monotron-hoz. Lelkesedésemben azonnal csináltam is neki egy internetes oldalt "Korgfun Monotron Page" néven.

   

www.korgfun.ingyenweb.hu

 

Írtam is egy kis tesztet az eszközről és a köszöntő írásomban így nyilatkoztam róla:

"...úgy gondolom, hogy a MONOTRON egy olyan kis kütyü, amihez szinte bárki hozzájuthat, mégis betekintést kaphat a komolyabb analóg szintetizátorok világába. Biztos vagyok benne, hogy valami érdekes indulhat útjára ezzel az egyszerű eszközzel és még sok érdekes, kreatív, vagy éppen vicces produktumnak lehetünk szem és fültanúi...".

 

Most másfél év elteltével maga a gyártó indította útjára a legújabb őrületet: a "Korg Monomania Sound Contest"-et. A nevezők indulhatnak Monotronnal elkövetett effekt és zene kategóriában, illetve Monotribe-al készített zene kategóriában. További infók a korg.blog.hu-n.

korg.blog.hu/2011/10/10/monomania_sound_contest

 

 

 

 

 

 

 

 

Természetesen én is kötelességemnek éreztem, hogy kifejezzem rajongásomat a Korg márka és a kis kütyük irányában, így én is beküldtem az alkotásomat, amely már fel is került a Korg Monománia oldalára:

 

www.korg.co.jp/monomania/English/

 

 

 A zenei alap egy KORG Trinity-ben készült. A monotron úgy kapta meg méltó szerepét, hogy a szólóhangszínt a Trinity AUX kimenetéről a Monotron AUX bemenetére küldtem, ahol a Monotron szűrője élő játék közben fejti ki jótékony hatását, majd a Monotronból érkező effektezett hang belekerül egy KORG AX3G multieffektbe, ahol elnyeri a felvételen hallható végső formáját.

Második körben pedig a színező effekteket játszottam hozzá a felvételhez a Monotronnal, amelyet egy KORG SR-1 (SOS) Multirecorderrel rögzítettem és természetesen az SR-1 effektjével "delay"-eztem.

 

 

 

 

A már lentebb említett csereberélések során hozzájutottam egy kicsit ütött-kopott, de remekül működő és izgalmas újdonságokkal kecsegtető CASIO DZ-1 Midi Drum Translator-hoz.

Sok mondanivaló nincsen róla... az elektromos dob padjainak leütéseit alakítja MIDI jellé és bármilyen hangmodul, szinti, dob modul megszólaltatható vele.

Már ha van elektromos dobunk... No de nekem nincs ilyenem, úgyhogy magamnak kellett kitalálnom egy a célnak megfelelő trigger padot.

Készítettem több próbadarabot, levontam a tanulságokat és kidolgoztam egy haditervet, majd elkészítettem a saját dob trigger padomat.

 

 

Az elkészítésről készítettem egy kis videó összefoglalót. Az első videóban a szükséges alkatrészeket mutatom be, majd az elkészítés közben csináltam pár felvételt.
 

A második videóban pedig a kész rendszert mutatom be élő zenélés közben... vagyis élvezkedek rajta :-) Az audió felvétel ezúttal is a KORG SOS felvevővel készült. Mindegyik videó alatt a saját zenéim hallhatóak.

 

 

A gitár vajon miii?

2011.08.13. 00:16

Volt már itthon annyi kütyü, hogy csereberébe kezdtem. Így került hozzám egy kis felújításra szoruló, de remek gitár. Csak egy poticserére és húrozásra volt szükség és máris régi fényében ragyog legújabb szerzeményem.

 

 

De hogy kerül hozzám gitár? Billentyűs vagyok, de számtalan olyan gitárhangzás és technika tetszik, ami szintetizátorral nem utánozható le. Ezért gondoltam, alap szinten belevágok a gitárkezelésbe is. Nem leszek profi gitáros és nem is szeretnék gitártudással kérkedni, de a zenéim írásánál remélem, egy-két gitár riffet, vagy kiséretet elő tudok majd állítani saját kezűleg :-)

A gitárral való első ismerkedésemet rögzítettem a lenti felvételben, csak hogy legyen mit csatolni a blog-bejegyzéshez :-)


A teljes felvétel a KORG SOS-el készült, minden sáv a felvevő effektjével lett rögzítve. A billentyűs részek egy Kurzweil K2500X-el kerültek feljátszásra. A gitárjáték az első pengetéseket tükrözi, hibajavítással és újrajátszással szándékosan nem foglalkoztam, mert az első lépéseket akartam megörökíteni... ennél fogva a felvétel is csak dokumentálás céljából került feltöltésre... no meg hogy tovább népszerűsíthessem a KORG SR1 (SOS) Unlimited Track-es rögzítőjét, amit ezúttal valóban a gitárosoknak szánt módon alkalmaztam ;-)

 

 

Korgcsa - Kurzcsa?

2011.07.23. 00:02

15 éve vagyok (voltam?) KORG-mániás. Sok típuson végigmentem, a drágábbakon meg a kiállításokon :-)

Aztán most valahogy gondoltam egy merészet és váltottam egy nagyot. A jól megszokott és imádott KORG Trinity-től és az őt körülvevő szedett-vedett kiegészítőktől megválva beszereztem egy KURZWEIL K2500X-et.

 

 

Ami a menűrendszert és az editálást illeti, sok tanulni való van és a V.A.S.T lelki világa az még egy külön fejezet, de a hangja az valami egészen más mint amit eddig megszoktam.

Maga a zenélés egy új fejezetbe lépett, remélhetőleg a Kurzweil segítségével sikerül egy magasabb szintre lépni, mind zeneileg, mind technikailag.

 

Félreértés ne essék, nem szakítok a KORG márkával, sőt... sok, rendkívül innovatív megoldással jönnek ki nap, mint nap, amelyek hol ötletet adnak, hol inspirálnak és van is még pár KORG masina is az eszköztáramban. Mint például a rendkívül hasznos és a legtöbbet alkalmazott KORG SOS Unlimited Track Recorder, amivel a lenti zene is rögzítésre került.

Ezúttal sem használtam midi szekvenszert. Minden sáv audióban és élőben került feljátszásra a KORG SOS felvevőben.