A KORG az Electribe sorozattal már 1999-ben megteremtett egyfajta Live-Act érát, vagy a már meglévőt emelte magasabb szintre, kinek hogy tetszik. Aki igazán ráérzett a munkafolyamat ízére, egészen újszerű eszközökkel gazdagodhatott, aki viszont nem tudta értékelni az effajta technokrata duc-duc stílust, az messze elkerülte. Én ez utóbbiak közé tartoztam… nem értékeltem sokra a dobgépes pár ütem körbe-körbe lábdob-lábcin és basszus-bugyogás stílust. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Demo CD-ken, az Interneten, és később a Youtube-on zömében pont ilyen értelmetlen demók árasztották el az embert ha próbált rájuk nézni ezekre az eszközökre. Azóta több vérfrissítést megéltek ezek a hangszerek, de a véleményem mit sem változott, én kifejezetten a szekvenszeres zeneszerzést vallom, vallottam.

Az új Electribe2 típusokkal viszont a KORG próbált egy nagyot újítani. Nem tudom, hogy a korábbi Electribe mágusok mit gondolnak erről, vagy mekkora változások történtek a számukra. Az én számomra viszont az Electribe2 közelebb került a hagyományos szekvenszeres megoldásokhoz, ez az eszköz különleges ötvözete a Groovebox és a Szekvenszeres munkafolyamatoknak. 

Itt egy kicsit visszakanyarodnék saját példáimhoz. Kezdjük azzal, hogy nem szeretem, nem használok számítógépet, maradi vagyok és a "vas" szekvenszereket részesítem előnyben. Nálam a dalszerzés mindig úgy történt, hogy szekvenszerben feljátszottam minden egyes sávot az elejétől a végéig. Ha valahol rontottam, akkor az egész sáv felvételét újrakezdtem. Ezek már a korai szekvenszereimtől így zajlottak mint például Alesis MMT8, Yamaha QY-8, Yamaha QS-300, ROLAND MC50MkII, de később a KORG Trinity-ben és a KORG MicroStation-ban is. Ennek megvolt az oka, mégpedig ha valahol menet közben kezdtem volna el a felvételt, akkor megeshetett, hogy egy korábbi lenyomott hangnak kimarad a felengedés utasítása, vagy egy sustain pedálnak marad lenyomva az értéke, neadj isten egy Pitch Bend utasítás nem ér pontosan nullára és keresgélhetjük, hogy egy-egy hangunk miért akad be, vagy szól kegyetlen hamisan pár fél hanggal arrébb. Ezeknek a MIDI utasításoknak a piszkait számítógépen könnyen megkereshetjük és kitörölhetjük, de például egy Alesis MMT8-as szekvenszerben ez azért igen izmos feladat lenne. Ezért aztán sokkal egyszerűbb megnyomni a STOP gombot, előre ugrani és újra elkezdeni játszani. Gyakorlásnak sem utolsó :) Persze ez feltételezi, hogy a zenénket mindvégig koncepció mentén készítjük és végig tudjuk hogy hova mit akarunk játszani… de ez azért nem ennyire szigorú… Nyugodtan lehet kísérletezni, improvizálni, próbálgatni a dallamokat, hangszíneket és ritmusképleteket és ha rátalálunk valamire, akkor indítjuk el a felvételt. Így tulajdonképpen improvizatív jelleggel egyre-másra épülnek fel az egyes sávok míg el nem készülünk egy szerzeménnyel. És csak ezután jön a hangszerelés finomítása és a végső felvételek.

Az azért látszik, hogy ez egy hosszadalmas folyamat és koncepcionális gondolkodást, egyfajta elkötelezettséget és rengeteg szabadidőt igényel. De mi van, ha az embernek nincs ennyi ideje, vagy nincs is igénye arra, hogy komplett dalokat készítsen? Ha egyszerűen csak szeretne kis időt kedvtelésből a zenével eltölteni?

Erre (is) rengeteg féle úgynevezett worflow-t (munkastílust) alakíthatunk ki magunknak például az Electribe-okhoz hasonló groove eszközökkel, amiket aztán kombinálhatunk mindenféle hangkeltőkkel és effektekkel. Ezen a területen a KORG nagyon sok kis ügyeske eszközt készített nekünk a korábbi Electribe-okkal, a Monotron és a Volca sorozat eszközeivel. Ezek nagyon kis guszta, ügyes berendezések, élmény velük hobbizgatni, sokszor már azt is érdekes nézegetni, hogy a Youtube videókon más mit hoz ki ugyanazokból a kütyükből, amivel mi magunk is ügyeskedünk.

Ez az, ami engem is beszippantott. Nincs már időm, talán igényem sem, hogy komplett dalokat állítsak össze szekvenszerben. Néha szeretnék egy kicsit zenélgetni hogy jól érezze magát a pici lelkem és az sem baj, ha olyan alapok születnek, amiket később is elő lehet venni újra játszani, esetleg másnak megmutatni. Ilyenkor kezd az ember új workflow-t keresni, a legtöbbször akár a teljes aktuális hangszerparkot lecserélve. A KORG Electribe2 pedig ilyenkor jöhet jól. Rájöttem, hogy lehet úgy is zenélni, hogy csak minimális alapot készít az ember, dobbal, basszussal, esetleg egy-két kiegészítő szólammal, elkészít belőle egy versszakot, meg egy refrént, amiket aztán tetszés szerint lehet váltogatni, variálni és élőben hozzájátszani ízlés szerint. Ilyen eszköz az Electribe2.

És akkor végre térjünk az Electribe2-re. 

Amit először megnéz mindenki egy hangszerben azok a hangszínek, és ennek bizony nincsenek beépített hangszínei a klasszikus értelemben véve, nem tudunk XY mennyiségű Preset-et végiglapozni és próbálgatni hogy melyik tetszik… ez helyett oszcillátora van, amihez beépített mintákat, vagy hullámformákat választhatunk és a különböző szűrőkkel, modulációkkal és EG bállításokkal magunknak kell előállítanunk a kívánt hangzást. Egyfajta VA szintetizátorként viselkedik az eszköz, annyi különbséggel, hogy nem csak hullámformák, hanem PCM dobhangok és hangszer minták is rendelkezésre állnak, illetve sokkal kevesebb a paraméterezhetőség, mint amit egy VA szintitől megszokhattunk, de azért én a feelinget akkor is VA szintihez hasonlítanám.

A második paraméter, amit joggal firtat az ember, az a felhasználható PART-ok száma. Az Electribe2 modellekben 16 PART áll a rendelkezésünkre és ahogy a hagyományos MIDI szekvenszereknél is, ez a 16 PART felel meg a MIDI csatornáknak is. Több fórumon felmerült már a kérdés, hogy hogy a fenében lehet külső billentyűvel mondjuk a 3-as PART-on játszani, hogyha hiába választják ki az Electribe-on a 3-ast, akkor is mindig az 1-es PART szólal meg ha a külső MIDI billentyűn játszunk. A válasz nagyon egyszerű: a 16 PART a 16 MIDI csatornának felel meg, kifelé is és befelé is, amit nem lehet átkonfigurálni. Vagyis ha bármelyik PART-on akarunk játszani külső billentyűzettel, akkor a külső billentyűn kell átállítani a MIDI csatornát a kívánt PART számára.

A harmadik és legfontosabb adat a polifónia. Azért ez a legfontosabb, mert sajnos itt ütközhetünk legelőször akadályokba. Az Electribe2 mindösszesen 24 hang polifónikus, ami nagyon hamar elfogyhat ha valamelyik PART-on például szőnyeg kíséretet szeretnénk megvalósítani. A KORG ezt nagyon egyszerűen megoldotta: minden PART-nál beállíthatjuk a prioritást hogy magas, vagy alacsony prioritású az adott sávunk… ha elfogy a polifóniánk, akkor nyilván az alacsonyabb prioritású sávokat oltja ki előbb a hangszer. Nem tudom hogy ez mennyire elegáns, de mivel csak 24 hang polifóniánk van, és az így-is úgy-is elfogy, végülis hálásak lehetünk, hogy lehetőségünk van meghatározni a sávjaink fontosságát. Ami viszont kevésbé elegáns, legalábbis én így érzékeltem, hogy a hangszernek nemcsak a hangmodulja, hanem a szekvenszere is 24 hangú, tehát ha MIDI-n keresztül egy 128 hang polifónikus hangszert hajtunk meg az Electribe2-vel, a hangok akkor is a 24 hangú polifóniának megfelelően oltják ki egymást a külső hangforráson… mondom, érzésem szerint.

Ettől függetlenül bőven lehet ügyeskedni például ha az Electribe-al 1 hangon hajtunk meg egy szőnyeget egy külső hangforráson, akkor a külső hangforrás lehet akár egy 8 sávos COMBI hangszín is, szóval nem kell szerénykedni :)

Az egész hangszernek a lelke a Pattern alapú gondolkodásmód, ennek okán nyújtottam olyan hosszúra a bevezetőmet. Miután "belefáradtam" a komplett MIDI szekvenszerezésbe, arra gondoltam, hogy ez a patternezős munkamódszer lehet egy új, használható irányvonal. A hangszeren található 16 dinamikus PAD, ezek feleltethetőek meg a 16 PART-nak, ezekkel ki-be lehet kapcsolni egy-egy sávot, készíthetünk adott témára variációkat, a PAD-ok (PART-ok) kapcsolgatásával folyamatosan kombinálhatjuk a zenénk felépítését, illetve válthatunk az előre elkészített PATTERN-ek között is. Ez annyiból egyszerűbb a hagyományos szekvenszerezésnél, hogy itt az ember csak elkészít pár, a dalban használatos variációt (versszak, refrén bridge), és ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk… a PART-ok kapcsolgatásával és a PATTERN-ek váltogatásával élőben, tetszőlegesen adhatjuk elő a számunkat és nem kell elejétől a végéig kidolgozni semmit.

Ez egy jó módszer arra, hogy érdekes és képlékeny Live-Act játszóteret alakítsunk ki magunknak, de arra is, hogy este egy kis chillout zenei alapra zongorázgassunk magunknak… vagy is-is :) A hangszerbe 200 pattern fér és mindent menthetünk SD kártyára is.

Ami nekem különösen tetszik a hangszerben, az a modulációs lehetőségek. Mind a 16 sávnak van egy saját INSERT FX-e. Azthiszem nem kell megmagyaráznom, hogy ez mennyivel jobb mintha lenne mondjuk 5 db Insert effektünk és ezeket kéne különböző effektutak meghatározásával szétosztani a 16 PART-ra. Az Insert effektnek van saját kapcsológombja, aminek a kapcsolgatását a szekvenszer is képes rögzíteni, ezzel is sokat lehet ügyeskedni az adott sáv izgalmasítására. További izgalmasításra ad még okot a szintén sávonkénti MODULATION, ami lehet FILTER LFO, PANORAMA, PITCH LFO, vagy éppen ugyanezek VELOCITY függő megfelelői stb. nem sorolom fel a listát, sok van. Egészen komoly FILTER felhozatalunk is van, elvileg a KORG KingKorg-ból, ami illusztris adat. A legtöbben a digitális filtereknél azt nézik elsőként, hogy a filter hatása mennyire lépcsőzetes… hát, szerintem semennyire, tökéletes átmenetet kapunk csavargatás közben. És ezek felett van még egy MASTER FX is, szintén több választható algoritmussal, például itt adhatunk Reverb-et a zenénkhez. A MASTER FX hatása szintén sávonként kapcsolható, amit úgyszintén rögzíteni képes a szekvenszer, ahogy az effekt TOUCH PAD-on végzett változtatásait is. Itt egy kicsit sajnálom hogy csak a TOUCH PAD-el lehet állítani a MASTER FX paramétereit.

Számítógépet használóknak érdekes lehet, hogy az Electribe2 képes a patternjeit Ableton Live Projekt-fájlba exportálni, sőt minden PART-ot külön WAV fájlba, tehát igazából bármi más szoftverbe is beimportálhatóak, még akár iPad-en is például iMPC Pro, vagy bármi egyéb looper eszközbe.

Összességében a KORG Electribe2 képes volt a MIDI szekvenszeres módszeremhez nagyon hasonló munkakörnyezetet létrehozni, kiküszöbölve a fásult részeket és egy új gondolkodásmóddal újabb lehetőségeket kínálva. Ügyes, gratula! :)

Néhány tipp.

Egy pattern csak 4 x 4 ütemből állhat, ami hamar unalmas ismétlődést okoz, de ha a tempó BPM-et a felére vesszük, akkor ez a hossz megkétszereződhet, így több mozgásterünk marad például akár harmóniaváltásokhoz is.

Ha szép szőnyeget szeretnénk játszatni a hangszerrel, akkor érdemes két sávot felhasználni rá. Mind a kettő sávon ugyanaz a hangszín legyen és a harmóniaváltást felváltva mindig az ellenkező sávra játsszuk mint ami éppen szól, így nem fogja az új lefogás leharapni az előző végét és szép egyenletes lehet a szőnyegünk.

Ha az előre elkészített patternjeinkből összeáll egy dalnyi klasszikus felépítés amit rendszerint ugyanúgy adunk elő, akkor érdemes élőben feljátszani az Electribe2 Event Recorder funkciójába. Ez az SD kártyán megjelenik mint egy lejátszható fájl és visszajátszásnál a hangszer erőforrásait használja, tehát lejátszás közben ugyanúgy el tudjuk csavargatni a hangszíneinket filtereinket stb. Kicsit felszabadít a váltások és a PART-ok szervezésének kötöttsége alól, és több lehetőségünk (kezünk) marad a hangszínek csavargatására, illetve az élő játékra.

Mielőtt bárminek nekiállunk, előtte mindig határozzuk meg hogy milyen hangnemben kívánunk dolgozni és ezt állítsuk be minden patternnél, később sokat könnyíthet a dolgunkon, például ha a gumipadokat billentyűzetként szeretnénk használni a hangok feljátszásához.

Az Electribe2-t használhatjuk tisztán szekvenszernek is. Ha külső hangforrást hajtunk meg vele, akkor szakíthatunk a tipikus elektronikus zenei hangzással és akár komplett akusztikus jazz zenei alapot is megszólaltathatunk vele külső hangmodulról. Ez esetben az oszcillátorokat Audio IN-re kell állítani, így nem fog az Electribe megszólalni.

Fordítva, azaz hangmodulként is használhatjuk az Electribe2-t. Külső szekvenszerről ugyanúgy meghajthatjuk az Electribe 16 PART-ját, mint bármi más hangmodulét. Ez esetben érdemes a MIDI szinkront kikapcsolni, hogy ha a másik szekvenszeren megnyomjuk a START gombot, akkor ne induljon el az Electribe is.

Az Electribe2-t használhatjuk keverőnek is, vagyis az Audio IN-be folyamatos Audio jel is érkezhet egy másik szintiből és az is megjelenik az Electribe hangja mellett a főkimeneten. Ez esetben a GLOBAL paraméterek között az AUDIO THRU-t ON-ra kell állítani.

Ha valamelyik (vagy több) PART oszcillátorát AUDIO IN-ként állítunk be és a GLOBAL menüben az AUDIO IN THRU nincs bekapcsolva, akkor a külső jelforrást nem fogjuk hallani addíg, amíg az AUDIO IN-re állított PART(ok)-on nem nyomunk le hangot. Ez azért van így, hogy ezzel is tudjunk szekvenciát készíteni a beérkező jelhez. Ha erre nincs szükségünk, akkor az AUDIO THRU-t állítsuk ON-ra.

Az Electribe2 szürke háza nem valami dekoratív és a feliratok sem látszanak rajta túl rózsásan, ahogy a kis funkciógombokon sem… pláne félhomályos színpadon. Én ezért a kis funkciógombok alá jól látható matricákat tettem az adott funkció kezdőbetűjével. Sokkal jobban látható és használhatóbb így.

Szintén a láthatóság érdekében több internetes képen tettenérhető, hogy egyesek színes matricákkal, mások a gombsapkák kicserélésével különböztetik meg az egyes blokkokhoz tartozó potmétereket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.