Roland VR-09 a színpadikus

2016.07.29. 16:55

vr09_1.jpg

 

Erről a hangszerről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Természetesen az árára tekintve látható, hogy nem sorolhatjuk egy Nord Stage vagy egy Hammond SK-1 helyére, de abszolút befér a sorba.

A VR-09 egyik erőssége a Supernatural orgona emuláció, amit lehet ízlelgetni, lehet fenntartással kezelni, főleg öreg Hammondos oldalról, de szerintem az egyik legjobb módja, hogy az ember dögös, könnyű és jó hangú orgonát toljon a színpadra. Tud többféle orgona modellt, jól kezelhető, tökéletesen uralható a színpadon és sokkal valósághűbb minden PCM megoldásnál. Külön állítható a Keyclick intenzitása lenyomáskor, felengedéskor, a Percussion karaktere, az eredeti orgonák öregedésével járó patina a hangban, a Rotary Speaker sebessége Slow és Fast módban, illetve a forgó hangszóró gyorsulás-lassulás sebessége… összességében a nagyon steril orgonaszőnyegtől a koszos rock hangzásig mindent ki lehet belőle hozni.

További erőssége a hangszernek a 88 hangon mintavett zongora, ami szerintem jobban szól, mint ami például egy Fantom-ban található. Ezen túl már csak ízlés kérdése, hogy ki milyen zongora hangot szeret. Egy ilyen színpadi hangszerben felesleges lenne valósághű hangversenyzongora hangzást keresni, nem erre valók. Az ehhez hasonló színpadi hangszerek esetében nem cél a hangversenyzongora lemodellezése, sokkal inkább olyan mintavételezés és felharmonikus-tartalom kialakítása a cél, ami a könnyűzenei hangosítás keszekuszaságában jól felismerhetővé teszi a zongora hangját. Eddigi tapasztalataim alapján otthon a szobában egy szál fülessel leülve a Yamaha szintik zongorái szólnak a leggazdagabban, ugyanakkor ez a gazdagság és maga a hangszín is egy rock-zenekari produkcióban elvész a színpadon, elnyomja mindenki. Ha igazán harapós zongorát szeretnénk a színpadra, ami mind kísérő, mind szóló hangerőn kiugrik a mix-ből, akkor nálam eddig a Kurzweil volt a nyerő. A Roland VR09-et pedig valahova a kettő közé sorolnám. Én egy Kurzweil-ről váltottam a VR09-re és első körben a zongorával nehezen sikerült beállnom, de végeredményben én egy nagyon harmonikus középútnak tartom ezt a hangszert.

 

vr09_3.jpg

 

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hangszer tartalmaz 8 realtime potit, amivel azonnal módosíthatunk a hangzásunkon. Például ha egy olyan helyszínen játszunk a hangszerrel, ahol nem érvényesül a zongora, vagy épp ellenkezőleg, túl éles, akkor pár potméter elcsavarásával változtathatunk a hangszín hangkarakterén, kompresszálásán, zengetésén, effektjein stb. Ezek nem olyan mélységű beavatkozások mint egy workstation esetében, hogy menük és effektparaméterek tömkelegébe kell belenyúlnunk és el is kell mentenünk, külöben elvész, hanem csak egy-egy paraméter, egy-egy potméterrel, elmenteni sem szükséges, majd a következő körben úgyis másfelé fogjuk csavarni :)

Színpadi hangszertől még elvárható a jó elektromos zongora felhozatal is, és ebben szintén jól muzsikál a VR-09. Én mondom, nagyon jó EP hangszínek állnak rendelkezésre, és megjelent a hangszerre egy frissítés is, ami tovább bővítette az EP kínálatot, nemcsak felprogramozott hangszínekkel, hanem PCM multisample mintákkal is, és számomra ezzel vált teljessé a hangszer. Itt se feledjük, hogy a realtime kontrollerek teljesen az uralmunk alá helyezik a hangszíneket, például a zongoránál érthetően nem említett Overdrive, az EP-nél komoly hangzásokat tesz lehetővé.

Eddig csak a klasszikus színpadi hangszer hangszíneit említettem, de ezeken felül megtalálhatunk minden egyéb tipikusan elvárható hangszínt is, ideértve a vonósokat, fúvósokat, lead-eket, pad-eket, szóval ez már egy komolyabb műsorban is lefed minden igényt, és nem győzöm hangsúlyozni a realtime kontrollálhatóságot.

Aki csak idáig merül el a hangszerben, kicsit szegényesnek találhatja a kezelőfelületről elérhető hangszínkínálatot, de aki rendelkezik iPad-el, letölthet hozzá egy ingyenes Editor-t, amitől egy új oldala nyílik meg a hangszernek. A szinti szekció hangszínei válnak mélyebben szerkeszthetővé, amiben egészen az oszcillátorig mehetünk vissza, pontosabban az oszcillátorokig, mert egy hangszínünk három oszcillátorból állhat. Lehetőségünk van az oszcillátor alapjául új multisample-t beállítani, amiből széles, 365 db-os a kínálat, de a nagyobb érdekesség, hogy az oszcillátorok lehetnek hullámformák is, úgy mint színusz, négyszög, háromszög, zaj, saw, supersaw, akár mindhárom oszcillátornak más-más, ezen kívül találunk envelope görbéket, szűrőket (HP, LP, BP), LFO-t stb. Egyszóval egyfajta VA szintiként is felfoghatjuk a hangszert, illetve a VA hullámformákat kombinálhatjuk a PCM multisamplékkel is, így aztán rendkívül izgalmas lehet új hangzások létrehozásához is a VR-09. A megszerkesztett hangszíneinket magán a hangszeren kell Registry-be menteni, így ezután bármilyen hangszínkölteményünket gombnyomásra előhívhatjuk és használhatjuk a színpadon, annak ellenére, hogy egyébként magának a hangszernek a kezelőfelületén ezek a hangszínek nem lennének editálhatóak.

 

vr09_4.jpg

 

Egy szó mint száz, az Editorral teljesen átlényegül a hangszer, ja és ne feledjem, hogy az iPad-el Wi-Fi kapcsolaton keresztül is csatlakozhatunk a hangszerhez. Nincs szükség kábelezgetésre. Itt egy kicsit sajnálom, hogy iPhone-ra nem készítették el az Editor programot valójában erőforrást nem igen igényel, szóval csak a layout-ot kellett volna egy kicsit átalakítani hozzá. A csatlakoztatáshoz egy Netgear WNA1100 típusú Wi-Fi adaptert kell vásárolnunk és a hangszer USB csatlakozójába adaptálnunk.

 

vr09_5.jpg

 

Nem említettem még a looper, felvevő szekciót, amiben 20 másodprerces felvételi idő áll a rendelkezésünkre, ezt tudjuk loopolni, ami nem tűnik ugyan soknak, de nagyon kreatívan lehet felhasználni alkotásra, ötletelésre, de főleg performance-ra. A loop rögzítés során bármennyiszer játszhatunk egymásra, bármelyik hangszerszekcióval, illetve található néhány dob alap is a hangszerben, így ritmussal is kezdhetjük a felvételt. Sajnos a Loop szekció csak ennyit tud nem lehet benne az egyes sávokat MUTE-olni, hangerőt állítani rajtuk stb. A végeredményt is csak egy darab összegzett wav fájlban kapjuk, amit USB pendrive-ra rögzít a hangszer. A jobban sikerült loopjainkat átmásolhatjuk továbbfelhasználásra, például csak érdekeségként említem meg, hogy a loopolt wav fájlokat egy-az egyben beimportálhatjuk az iPad-es (és iPhone-os) Loopy HD programba, ami azonnal loopolja is a felvételt, így mindjárt zenei alapot kapunk a további alkotáshoz, vagy érdekes felhasználási mód lehet a Samplr nevű programban továbbmasszírozni a loopjainkat.

A felvevő tud MIDI rögzítést is végezni, így az ötleteinket megőrízhetjük, elmenthetjük magunknak későbbi felhasználásra.

Telepíthetünk az iPad-re, vagy iPhone-ra egy Roland Air Recorder nevű programot, ami Wi-Fi kapcsolaton keresztül kommunikál a hangszerünkkel. Az Air Recorder-el többször egymás után rögzíthetünk a hangszerünkből, hasonlóan a looper szekcióhoz, csak itt nincs időkorlát akár egy teljes művet felzongorázhatunk, majd a következő körökben egyre több hangszerrel próbálhatunk rá hangszerelést kitalálni, majd rögzíteni. Az iPad (iPhone) hangját mindvégig a VR09-en a Wi-Fi kapcsolaton keresztül halljuk, ez tehát egy tökéletes ötletelő kombó is mindenféle kábelrengeteg mellőzésével.

Minden otthon gyakorló és színpadra hurcolászó zenésznek melegen ajánlom figyelmébe a Roland VR-09-et!

 

vr09_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://synthimania.blog.hu/api/trackback/id/tr928922256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.