Hosszú évekig csak a KORG hangszerekre esküdtem… a KORG-nak ismertem és szerettem a működését, a hangját, a lehetőségeit, a KURZWEIL pedig egy elérhetetlen, ismeretlen, professzionális szintet jelentett nekem mindig. Évekig ugyanazzal a hangszerrel komponáltam otthon, amivel aztán a koncerteken is zenéltem. Négy éve jutottam hozzá első KURZWEIL hangszeremhez, akkor értettem meg, és akkor vált bennem először ketté, hogy mit jelent otthoni hobbi hangszert tartani és mit jelent jól kigondolt performance eszközt vinni a színpadra… a két dolog teljesen más fogalom, de azelőtt sohasem gondoltam bele. Először egy KURZWEIL K2500X, aztán egy PC2, végül pedig egy PC3LE6 került hozzám. Most pedig a HitSpace jóvoltából egy ARTIS-t vehettem szemügyre közelről, nyugodt körülmények között.

 

Artis 3D.jpg

  

Ha megkérdezünk billentyűsöket akik találkoztak már Kurzweil hangszerrel, hogy mi a véleményük a Kurzweil márkáról, kétféle véleményt kaphatunk: 1: Jó cucc - jó cucc, de hat diploma kell hozzájuk, mert bonyolultak mint atom… 2: Nagyon jól összerakott hangszerek, és ha megtanuljuk kezelni a bonyi menüjét, akkor nagyon profi cuccunk lesz.

Mindkét véleményben ugyanaz a közös nevező: jó cucc és bonyolult kezelés… csak az egyik tábor pozitívumként, a másik tábor negatívumként értékeli az évek során sok hideget és meleget kapott Kurzweil struktúrát.

 

Artis1.jpg

 

Azt hiszem a hangszer megítélésének a kulcsa mindig abban rejlik, hogy mire szeretnénk használni. Ha például egy nagyon jól kezelhető szinpadi eszközre vágyunk, akkor a könnyen és gyorsan elérhető funkciókat kell keresnünk, a mélyebb szerkesztést pedig ne kapirgáljuk, mert felesleges… Ha pedig stúdiózni akarunk, vagy sounddizájnolni, akkor miért is lenne baj, ha valami olyan sokat tud, hogy már-már bonyolultnak tűnik? Persze egy olyan hangszert ami rengeteget tud, is lehet egyszerűen használni, csak ne nyomjuk meg az "EDIT" gombot, hanem aknázzuk ki a nekünk szükséges könnyített funkciókat… de az ember nem ilyen… ha ott van a mélyszerkesztési funkció, akkor bele is megy, majd elkavarodik és leszólja a hangszert hogy "túl bonyi", holott teljesen használható lenne a számára ha nem firtatná azokat a funkciókat amire épp nincs szüksége.

Az Artis-ban véleményem szerint ezt a fenti gondolatmenetet kaphatták el nagyon jól a tervezők. A hangszer maga alapból tetemes készlettel és tetemes USER férőhellyel van ellátva. A szinpadi előadáshoz a MULTI mód rendkívül gyors és logikus elérést biztosít, és akár két szám közben is korrigálhatóak, finomhangolhatóak a paraméterek. Az első használatba vétel előtt remek, logikusan felépített lehetőségeket nyújt a hangszer a teljes műsorunk hangszínszükségletének felépítéséhez. Ugyanakkor a PROGRAM hangszínek szerkesztéséhez szükséges V.A.S.T. motort csukva találjuk magán a hangszeren… Akinek nem inge, ne vegye magára, ne szerkesztgesse a V.A.S.T.-t… A hangszerben meglévő rengeteg PROGRAM hangszín kifejezetten színpadi előadásra van előkészítve, értelmesen leosztott és dedikált kontrollálási lehetőségekkel: reverb, volume, filter stb… orgonák esetében regiszterek… és még fejtegethetnénk a hangszínek jellegzetességeihez passzoló funkciókat… a legtöbb esetben mi magunk úgysem tudnánk jobbat csinálni.

Minden PROGRAM hangszínből felépített MULTI személyreszabható funkciókat kinál a kontrolláláshoz, SPLIT és LAYER funkciókhoz stb. Ennél a pontnál sokszor félreértés van a SPLIT és a ZONE fogalmában. Az Artisban a SPLIT funkció az egy gyors elérésű funkció… gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az épp játszott hangszínünk mellé gyorsan be tudjunk osztani egy másodikat a bal kézhez. A SPLIT gomb megnyomásával alapértelmezetten egy basszus hangot kapunk a bal mancsunk alá, amit természetesen bármi másra átállíthatunk… a SPLIT pontot is megváltoztathatjuk egy pillanat alatt, csak meg kell nyomni az ENTER gombot és a billentyűzeten a hangot, ahol az osztást szeretnénk… ebben az állapotban még a bal kéz TRANSPOSE értékét tudjuk azonnal beállítani illetve a hangerőt… semmi többet… Ez a funkció erre való: mélyremenő programozás és mindenféle menübabrálás nélkül pillanatok alatt létrehozni egy SPLIT-elt leosztást a játékunkhoz. Azonban ha ezt a pillanatnyi SPLIT állapotot elmentjük USER MULTI-nak akkor onnantól megnyílik a MULTI teljes szerkesztési lehetősége.

Az Artis 4 ZÓNÁS, tehát a két hangot tartalmazó SPLIT-ünk mellé még további két hangszínt tehetünk, és a MULTI-ban már arra is lehetőségünk nyílik, hogy mindegyik ZÓNÁNAK saját alsó és felső billentyűzettartományt adjunk meg, ezáltal teljesen egyedi LAYER-átfedéseket és elosztásokat is létrehozhatunk.

Mivel ezek a funkciók kimondottan az élő előadásra szánt MULTI-k előállítását szolgálják, ezért kifejezetten azokat a zenészeket szólítja meg vele a hangszer, akik jó billentyűzettel, masszív hangszerben, jó minőségű hangokat egyszerűen szeretnének a színpadra vinni, de azért sok-sok személyre szabott beállításra és kontrollálási lehetőségre van szükségük, miközben írtóznak a Kurzweil V.A.S.T. programozásától. Tekinthetjük az ARTIS-t egy jóképességű Stage Piano-nak, mert ha megnézzük úgy általában a szinpadi digizongikat, ott nem kapunk ilyen sokrétű szerkesztési lehetőségeket.

 

Artis8.jpg

 

A dolog akkor kezd érdekessé válni amikor kiderül, hogy bár a hangszeren magán nem szerkeszthető, mégis megtalálható benne a teljes V.A.S.T. rendszer, beleértve a 32 layeres PROGRAM-hangszíneket, a KVA virtuális analóg szinti motort és a KB3 orgona motort is. Mindez lehetővé teszi, hogy a PC3 sorozatra készült valamennyi készletet képes legyen fogadni az ARTIS, ide értve a KORE64-et is. Ezeket USB pendrive-ról tölthetjük be és már élvezhetjük is a játékot velük.

Ezen felül a V.A.S.T. motor teljes programozhatósága is a rendelkezésünkre áll PC-s, MAC-es, vagy iPad-es Editor segítségével… és van ingyenes PlugSE VST, AU plug-in is a DAW-okhoz… Innentől kezdve válik a fekete-öves Kurzweil felhasználók számára teljesen nyitottá a hangszer minden tudása. És ez ugyanaz a hangszer, ami az "egyszerű" színpadi zenészek számára "csupán" egy jól fejlett Stage Piano.

 

Artis4.jpg

 

Az Artis hangjáról nehéz lenne írni, hiszen teljesen ízlés dolga. Azonban egy apró kitérőt hadd tegyek: A zenekaromban egy régebbi Kurzweil PC2-vel zenéltem… egyébként semmi bajom nem volt a Kurzweil hangzással, de még azelőtt hogy megismertem volna a Kurzweil márkát, én már ácsingóztam egy ROLAND V-Combo-ra. Egyszercsak lehetőségem nyílt egy Roland VR-09 beszerzésére és belevágtam, lecseréltem a PC2-t. Az első dolog ami fogadott, hogy valahányszor egymagam játszottam a VR-09-el, mindig nagyon tetszett a zongorája, de amikor a zenekarban használtam, elveszett, nem került elő a mix-ből, nem lehetett "értelmezni" a VR-09 zongora hangját a zenében. A Kurzweil-el ilyen sohasem fordult elő… a Kurzweilnél valahogy egészen máshogy születik a hang… nem csupán egy zongorából szépen mintavett mintáról van szó, hanem sokkal többről, jól felépített felharmonikusokról és hangforrásról. Bármilyen hang felismerhetőségét és a zenében azonosíthatóságát a felharmonikusok határozzák meg és ehhez nem elég egy zongorát tökéletesen bemintázni, azt tökéletesen vissza is kell adni… vagy még jobban… és nem feltétlenül az akusztikus hűségre gondolok, hanem olyan remake-re ami elektronikus környezetben is megállja a helyét és zongorának hallatszik egy nagyobb spektrumú hangkavalkádban is. Ezek a dolgok jutottak eszembe az Artis hangja kapcsán. A vadiúj Flash memória elemzésébe ha akarnék sem tudnék belemenni, mert nem ismerem a hátterét, a lényeg, hogy szebb, jobb és részletesebb mintákat (és gyors betöltést) ígér a hangszernek, amit eddig sokszor hiányoltak a Kurzweil-ellenzők.

  

Pro és kontra:

Ami nagyon tetszik a Kurzweil Artis-ban, az első sorban az összeszerelés, hogy anyagból van a hangszer, a csatlakozói fémből vannak, a burkolata fémből van, minden egyéb tekintetben (is) ugyanolyan masszív konstrukció, mit a többi Kurzweil hangszer. Jó őket színpadra vinni, nem recsegnek-ropognak a műanyagburkolatok és nem imádkozunk minden koncert előtt a műanyag aljzatok épségéért. Továbbá nagyon tetszik, hogy a kezelhetőségét nagyon megkönnyítették sok célravezető módosítással a menüben, amitől alapból igazi Stage hangszer kezelhetőségével látták el az Artis-t, ugyanakkor egy editor segítségével megnyílik a hangszer teljes hangrendszere.

 

Artis7.jpg

 

Nagyon tetszik, hogy az Artis kategóriaválasztói alatt található 16 számgomb amelyek az adott kategóriából kiválasztható 16 hangot érik el azonnal… tehát 16 kategória x 16 hangszín összesen 256 azonnali elérésű hangszínt kínál… ergó úgy néz ki, mintha 256 darab Favourite-unk lenne. Ugyanez elmondható a USER készletről is.

 

Artis3.jpg

 

Ehhez társul egy olyan "grid" képernyő mód is, ami a kiválasztott kategóra 16 hangszínét mutatja a kijelzőn egyidejűleg, így teljesen áttekinthetővé tehetjük a koncert szettünket.

 

Artis6.jpg

 

Ettől függetlenül van még 10 Favourite gombunk, amelyekre egy hosszú gombnyomással menthetünk kedvenc beállítást, ami lehet egyaránt PROGRAM, vagy MULTI hangszín.

Ja és el ne felejtsem, tetszik a frontpanelre kihelyezett Master EQ funkció is. Ezt már a PC2-n is szerettem, de ott gombnyomásra lehetett csak előhozni és előfordult, hogy véletlenül elállítottam mielőtt kiléptem a funkcióból mert már a következő funkcióhoz nyúltam a hangszeren játék közben. Az Artison külön potikat kapott, tehát azonnal szabályozható és ránézésre kontrollálható is hogy mi hol áll, ami jól jöhet ha új akusztikus környezetbe kerülünk a hangszerrel.

 

Artis5.jpg

 

Ami viszont nem tetszik, hogy a fülhallgató csatlakozóját előre hozták… egy átlagos felhasználónak valószínűleg égnek áll a haja, amikor a hangszer háta mögé kell hajolgatnia hogy megkeresgélje a fülhallgató helyét, és kifejezetten üdvözli az előrehelyezett csatlakozót… de egy aktív zenész (mint én is) nagyon nem díjazza ha folyton elakad a csatiban és esetleg véletlenül letépi… ha pedig épp a fülhallgatóból egy külön monitor-utat kíván a színpadi zenész kinyerni, akkor nagyon suta dolog, hogy ott ahol a legjobban útban van, kiáll a hangszerből egy 6,3-as JACK.

 

Artis2.jpg

 

Ami még nem tetszett, hogy a zongora hangszínre váltáskor torpan egy pillanatot a hangszer. Minden más mintánál tökéletes az átállás, egyedül a zongoránál van egy kis döccenés, hiszen az egy különálló 128MB-os zongoraminta. Azt nem próbáltam hogy másik Zongora keymap-ot behívni, ami nem abból a memóriából dolgozik… az talán megoldja a dolgot. És persze ez egyébként is csak akkor releváns ha villámgyors átállás kell egyik hangszínről a másikra… ha van időnk arra a fél másodperces döccenésre akkor nincs miről beszélni. Illetve ha a Multinkat eleve úgy programozzuk fel, hogy a billentyűzet egyik felén ott a zongoránk, a másik felén a másik hangszínünk, akkor szó sincs váltásról… a 88 kalapácsos billentyűzeten egyébként jól el lehet férni az ilyen igényeinkkel.

Még egy apróság volt, ami nem tetszett, hogy SPLIT üzemmódban csak a bal kéznél található hang paramétereibe nyúlhatunk bele… persze ez orvosolható ha lementjük a megkezdett SPLIT-ünket MULTI-ba ahol már minden a rendelkezésünkre áll, de ha épp a gyorsaság a cél, akkor nincs az embernek ideje üres USER helyet keresgélni, ahelyett, hogy azonnal hozzányúlhatna a szükséges paraméterekhez.

Összegezve az Artist megvásárolhatjuk szinpadi hangszernek is és stúdióba 16 Timbrálos hangszerelő szintetizátornak is, és egyik kategóriában sem kutyaütő berendezést kapunk. Árát tekintve két színpadi hangszer közé tudnám beilleszteni: a ROLAND RD300 NX és a Clavia Nord Piano 2HP közé… az előbbinél 50 ezer Ft-al drágább, a másodiknál 120 ezer Ft-al olcsóbb, viszont egyikük sem nyújt olyan szintetizátoros képességeket, mint az Artis.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://synthimania.blog.hu/api/trackback/id/tr996297436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.